Mit tennél, ha a férjed bevallaná, hogy csak azért van még veled, mert fél, hogy nem talál mást?

hát ő ebben nem fog neked segíteni, nem fog neked keresni mást.

nem is tudom mit vársz ettől a bevallástól.

nagyon sokan a párjukra hárítják a szakítás felelősségét

ilyenek a megcsalók is, akiket az sem érdekel, ha kiderül, sőt megkönnyebbülnek tőle, vagy egyszerűen elkezdik a másikat hibáztatni, hogy ebben is sz*r vagy, meg abban is, tehát a másikra sózni azt hogy valójában ők lépnének.

nagyon rengetegen ilyenek, mert valóban nem könnyű felvállalni magunkat. és mivel ez tipikus jelenség, kérdezőben legalább annyi gerinc van, hogy magának bevallja, mert azt sem szokták.

az emberek nem szentek. hanem emberek.

igen, várható, hogy kiakad, kidob, aztán az is, hogy fut utánad, ki tudja.

én nem ezen aggályoskodnék.

hanem szervezném az új életem.

Miért lenne könyebb, ha ő hagy el ? Mert végre bemertél szólni és jól esik ? vagy nem értem.

Komolyan jobb a rosszal együtt, mint egyedül ?

De mit változtat ezen az, ha beszólsz és elhagy, akkor is egyedül maradsz.

Állj a talpadra, és ha nem akarsz oda süllyedni ahol ő van, akkor ne szólj be, csak mondd el a bajaidat és ha nem változik hagyd el.

Komolyan olyan vagy, mint egy tátott szájú, már bocsi.

Nem is csoda, hogy gügyög neked, mint egy 2 évesnek. Szedd össze magad, kezdj el FELNŐTT FÉRFIKÉNT viselkedni, de tudod az azzal kezdődik, hogy döntései vannak az embernek, jó esetben átgondoltak, amelyekért vállalja a felelősséget. Ja, és gerince is van, ami számomra azt jelenti leginkább, hogy tisztelem azokat az embereket, akik ezt megérdemlik (evidens, hogy a velem élőket is, mivel olyan emberrel huzamosabb ideig nem élek, akitől rosszul vagyok) és a magam számára is elvárom ugyanezt!

Amúgy meg egy gyáva nem mondom mi vagy, azért vagy még vele, mert félsz, hogy nem találsz majd mást??!

Azért akkor mégsem annyira rettenetes az élet, mégiscsak jobb így, mint egyedül..? Jó, hogy van aki, főz, mos, takarít stb.?

Gondolj a gyerekeidre (ha már magadra nem akarsz, ez semmilyen tekintetben nem méltó egy emberhez), nekik sem jó, hogy ilyen család- és apa/férfi modell van előttük!

Javaslom vegyél ilyen irányú önismereti irodalmat, és egyszer az életben próbáld meg, milyen az, amikor az ember dönt és viseli döntései következményeit. Lehet ki kell mozdulni a komfortzónából, de változást csak úgy lehet elérni, már pedig ez az ahelyzet bőven megérett a változtatásra, mindenki érdekében!