Mihez kezdjek ezzel a helyzettel, hogyan reagáljam le? Az átlagnál amúgy is érzékenyebb vagyok.

Első gyermekemmel vagyok várandós,így 30felett. Nagyon vártam már ezt a babát,de sokszor nem tudok felhőtlenül örülni neki. A gond nagyimmal van,imádom és ő is szeret engem mindég is számíthattam rá de nem tudom kezelni ezeket a helyzeteket. 83 éves,és sajnos már az összes gyereke meghalt közte apukám is. Mióta megtudta hogy terhes vagyok,és szóba kerül a babám gyakran elsírja magát folyton felhozza hogy neki milyen volt,és milyen rossz hogy mind elment. Fáj hogy nem tud örülni az én boldogságomnak,persze nem mondja de én látom rajta. Sokszor már lelkiismeret furdalásom van. Olyan mintha nekem nem lenne jogom,ehhez a boldogsághoz,mert ő sajnos így járt. Folyton elmondja hogy ő mennyit szenved,már előre félek a karácsonytól is. Tényleg nagyon szeretem,és ő lenne a legutolsó ember a világon akit szándékosan megbántanék. De nagyon sokszor bennem van hogy most beolvasok,hogy e miatt nem felhőtlen a boldogságom és hogy arról senki nem tehet hogy ő így járt. Szerintetek mit tegyek?