Szerintetek melyik viselkedés lett volna a fairebb?

Anyósom kb. fél éve munkanélküli. Most nehezen él, bár állítólag Ő azt mondja, hogy azért még nincs vész és megtakarított pénze is van, férjem szerint nem is kevés, bár összeget nem tudunk, de itt talán csak az a lényeg, hogy van. Mi hárman vagyunk egy család, férjem, kislányom és én. Van lakáshitelünk, én gyeden vagyok, a pénzünk általában hónapról hónapra elég, megtakarításunk egy fillér sincs. Most úgy hozta a sors, hogy talán van egy kis kiegészítő kereset, amiben közösen úgy döntöttünk a férjemmel, hogy ami befolyik ebből, azt anyósnak adjuk, mert munkanélküli. Itt jöhetne az, hogy igen, nehezen él. Ebbe anno én is belementem. De kicsit bánt, hogy amikor ezt felhozta a férjem anyósomnak, akkor Ő azonnal beleegyezett, holott szerintem evidens lett volna visszakérdeznie, hogy ti egyébként tudtok félretenni vagy hónapról hónapra éltek ti is a gyerekkel. Végül most a férjemmel abban maradtunk, hogy a befolyó pénzt elfelezzük, de ugyanakkor én is csinálom ezt a munkát és anyós is, mivel nekünk is szükségünk volna a pénzre. Szóval engem csak az bánt, hogy szó nélkül elfogadta, ahelyett, hogy visszakérdezett volna, hogy nálunk minden ok-e. Én valószínűleg ellenkező esetben nem fogadtam volna el, ha tudom, hogy a gyerekemék is hónapról hónapra élnek. Kérem, csak azok írjanak, akik nem esnek nekem, tanácsot jöttem kérni, ki hogy reagálna erre. Köszönöm!