"Kell" szeretnem a párom gyerekét?

Amit leírtál hogy miket csinálsz vele, az pont elég :) Nem kell nevelned sem, van neki anyukája az ő dolga! Ha nagyobb lesz, azért lehet már vele komolyabban beszélni, elmondod neki amit érzel, és ha bármi baja van Rád is számíthat stb. Ennyi elég egy gyereknek! Ha figyelmes vagy Vele mikor ott van, foglalkozol vele, akkor később Ő erre emlékezni fog, jobban bevesz majd Téged, jó kapcsolat lesz köztetek, csak ő még kicsi! A nagyobb gyerekekkel azért már elég jó társaságot tudnak nyújtani!

Azért ez furcsa, hogy te ülsz az ágya szélén elalvás előtt. Ezt hanyagolnod kéne. Mert a párod, ha csendesebb típus, lehet, hogy nem mer kiállni magáért, és valójában ő szeretne ott ülni, csak nem akar neked szólni. Ha meg nem érdekli a gyereke, vagy érdekli, csak nem tartja fontosnak az ágy mellett ülést, akkor te se tedd.

Kedves kérdező! Ugye nincs saját gyereked?? Nem bántásból írom,de ha volna,akkor bizony tudnád,hogy egy 5 évessel mennyi "probléma" van.Ő nem egy kis felnőtt,hogy azt csinálja amit a felnőttek elvárnának tőle! Ő még most kezdi felfedezni a világot,keresi a határokat,hogy miben meddig mehet el!! Ezért hogy lehet egy gyerek ellenszenves??? Önző? Biztos egyke gyerek emiatt az!Ez sem az ő hibája,mert megvan szokva neki,hogy ami az ővé azt félti!Majd ha lesz saját gyereked megfogod érteni!! Jussanak majd eszedbe a szavaim! Üdv.: Egy 10éves,és egy 7éves gyerek anyukája.

Én is hasonló cipőben jártam,. Azt gondoltam, hogy nekem is nevelnem kell a párom gyeremekét. Sajnos a párom úgy gondolta, hogy mindig a nőnek kell mindent csinálni, így mikor nálunk volt a gyerek, én foglalkoztam vele, ő meg otthon sem volt. Egy idő után elegem lett, mert egy akaratos gyerek volt. Nem nőtt a szívemhez. Az apjának kell a gyerekével foglalkozni, nem neked. Persze segíteni lehet, de az ő gyereke, és nem neked kell vele foglalkozni. Nekem is sok idő kellett, mire eljutottam addig, hogy erre rájöttem. Az is benne volt, hogy a gyerek apjának megfeleljek, és ne mondja, hogy én egy rossz nő vagyok, aki nem szereti a gyerekét. Egy idő után nem foglalkoztam vele, és már nem is kellettem. Sok elvált férfi úgy választ párt, hogy nézi milyenek a gyerekével. Persze olyan legyen, aki helyette foglalkozik a gyerekkel.

11-es vagyok! Szerintem meg kellene beszélni apukával hogy akkor foglalkozzon már ő is a gyerekével ha ott van náluk! De akkor is a mostoha anyja vagy akárhogy is nézem, én ha gyerek lennék nekem szarul esne hogy nem foglalkozik velem a mostoha anyám! Elég baj neki hogy nincsenek együtt a szülei, és még nálatok is szarul érezze magát??? Baráti viszonyt kell kialakítani egymással! Dehogy kell emiatt otthagyni a párod!! De ilyet akkor sem lehet csinálni hogy gyakorlatilag levegőnek nézem a gyereket! :) Majd lesz közös gyereketek is és majd örül neki a párod lánya is! A Pároddal együtt kaptál egy kislányt örülj neki :)

A gyerek csak gyerek, de nem hül*ye. Egy 5 éves kislánnyal már normálisan el lehet beszélgetni. Az a baj, hogy sokan úgy tekintenek a gyerekre, hogy az csak egy "gyerek", egy "alsóbb rendű, buta és idegesítő kis ember akivel állandóan foglalkozni kell". Szerintem ameddig az ember nem kezdi el egyenrangú félként kezelni és tisztelni a gyereket addig nem is lesz jó a kapcsolatuk. Ameddig teherként élni meg a gyerekkel való foglalkozást addig nem is igazán fog a gyerek figyelni rá. Sok esetben nem a gyereknek kell alkalmazkodni hozzánk, hanem nekünk kell átállítani az agyunkat arra hogy ő még egy másik kis dimenzióban van. Én párom kislányával nagyon jól kijövök. Nincsenek előítéleteim vele szembe, elfogadom, hogy a gyerek is egy teljes ember attól hogy kicsi ugyanúgy saját akarata van mint bárki másnak és az akaratosság bár sokan - tulajdonságként emlegetik nagyon is szükséges és jó tulajdonság ami segíti a fejlődésben. Nem csak szeretni kell egy gyereket hanem nevelni, irányítani, határokat szabni és szabályrendszereket kell kialakítani náluk. AZ ha foglalkozol vele az már jó dolog, de például nem értem, hogy egy 5 éves gyereket még minek kell fürdetni. Fontos hogy amit a gyerek meg tud csinálni magától azt már önállóan végezze. Ilyenkor dicsérni kell és nő az önbizalma is. Sokkal jobbat teszel vele, mintha te csinálnál meg helyette mindent, neki is jobb és neked is kényelmesebb. Párom lánya is ennyi idős. Reggel felkel, kiteszem neki a bugyit, zoknit, eldönti 2 perc alatt mit akar felvenni, ha nem tudja zat veszi fel amit kiteszek. Egyedül felöltözik, összehajtogatja a takaróját, pizsijét, beágyaz, fésülködik. Kirakom neki a reggelit az asztalra, ő elkészíti magának. Reggelizik, megy fogat mosni, ovi. Délután hazajön, kipakol a táskájából, átöltözik, játszunk, segít a vacsiban este egyedül fürdik. Olvasok neki egy mesét és alszik. Tudja mik a szabályok, így leírva katonásnak tűnik, de mindez sok humorral és játékkal egybekötve. Szerintem neked is csak szépen le kellene ülj vele és elmagyarázni neki, megbeszélni(!) vele, hogy miért nem szabad bántani a kisebbeket. Utána hogy te ezeket elmondtad neki, vissza kell kérdezni, mondja el ő is miről beszéltetek. Mondja el a véleményét az egészről. Meg kell kérdezni miért bántja a kisebbeket stb. Ha ezek a beszélgetések nem hatnak neki és továbbra is bántja őket akkor szépen megszorítod a kezét (ha már bántani nem akarod) és alrébb húzod, felemeled a hangodat vele szembe, lássa azt hogy te most nagyon mérges vagy (a lényeg hogy olyan legyen a reakciód amire ő nem számít). én mondanám neki " Mit képzelsz magadról xy (én ha mérges vagyok a teljes nevén szólítom a kislányt vezetéknévvel együtt akkor tudja hogy baj van) szóval mondanám neki, hogy nagyon szomorú vagyok amiért megint így viselkedtél! Úgy látom nem ért semmit a beszélgetésünk, pedig azt gondoltam te ennél okosabb kislány vagy. Ülj le és gondolkozz el azon amit csináltál." hagynám büntetésbe legalább 1 órán keresztül. Nem mehetne sehova, nem kelhetne fel és utána újra megkérdezném van-e valami mondani valója. (minimum egy bocsánat kérés amiért nem azt csinálta amit megbeszéltünk) és persze aznapra lőttek minden játéknak, nasinak, tévének, nem csinálhatna semmit.