Szerintetek mik az esélyeim arra, hogy találjak egy rendes, szerető társat ebben a helyzetben?

Egyedülálló anyuka vagyok, a lányom 8 éves. Az apjával már fél éves korában elváltunk, utána 2 évvel lett egy másik kapcsolatom, ami boldogan indult ugyan, de 3 év után véget ért. Pontosan azért, mert a párom nem bírta/akarta vállalni a gyermek neveléssel való lemondásokat és az azzal együtt járó egyéb dolgokat, pedig igen igyekeztem alkalmazkodni hozzá, hogy elviselhetőbbé tegyem a számára. Ennek már 2 és fél éve és azóta nem ismertem meg senkit. Őszintén, már el sem tudom képzelni, hogy valaha is lesz velakim, aki elfogad és szeret minket így, ahogy vagyunk, ketten. Bár az ismerőseim körében vannak többen is, akiknek sikerült és már van közös gyermek is, én már lassan lemondok róla, hitem elvesztettem ezzel kapcsolatban. Azért egy halvány szikra legbelül még parázslik, hátha.. Kérem, azok írjanak, akik hasonló cipőben jártak, de sikerült nekik, illetve férfiak, akik gyermekes anyukánál állapodtak meg. Hol ismerkedtetek meg? A férfi hogy érzett azzal kapcsolatban, hogy a "kiszemelt" hölgynek gyermeke van? A válaszokat előre is köszönöm!