Ez fura, vagy normális?

Szerintem örülj neki!

Én kb.5éves korom óta nem kaptam egy szép szót sem...

Nekem mindig furcsa volt ha valakit szeretgettek, de szerintem bizonyos fokig normális. Amúgy nem is nagyon szeretem az ölelgetéseket...csak a barátomtól :)

21/L

Nagyon boldog lány lehetsz. Úgy veszem ki a szavaidból, hogy a szüleid a teljes értékű családtagként kezelnek, meghallgatják és figyelembe veszik a véleményedet. A becézgetés külső szemlélőként sem fura. Akinek ez fura lehet, az soha nem kapott megfelelő szeretetet, és valószínűleg önző, érzéketlen emberré vált. Ne az ilyen emberekkel törődj szerintem! Egy szerető, oltalmazó családot lát, aki titeket néz. Ezt te magad is érezheted, ezért is nem vagy lázadó kamasz. Nincs miért lázadnod ugyanis. A szüleid egészséges ütemben segítik a felnőtté válásodat. Mindezt úgy teszik, hogy nem elnyomnak, hanem szeretnek, becézgetnek, de közben engednek felnőni. Abban igazad van, hogy még a gyerek- és a felnőttkor között vagy. Óvni kell még téged, mert most vagy a leginkább sérülékeny érzelmileg, lelkileg is. Így valószínűleg egészséges lelkű, erős ember lesz belőled. Olyan, aki képes felelős döntéseket hozni, és aki képes őszintén szeretni a majdani párodat és a gyermekeidet.

Egyébként bárhány éves leszel, a szüleidnek mindig a kicsi lánya maradsz. Ugyanis ők látják a lelkükben azt a pici teremtést, aki voltál valaha. Akit minden erejükkel óvtak, akiről gondoskodtak, aki teljesen tőlük függött.Akinek a betegségeit, oltásait, lezúzott térdét nagyobb fájdalommal élték meg, mint te magad. Akiért aggódtak és aggódni fognak éleük végéig, napi 24 órában. Kérdezd csak meg anyukádat, érzi-e még a mellén a pici öklöd érintését, a nyaka hajlatában az arcodat! Szinte biztosan igen lez a válasz. Ezeket a kedves dolgokat, mint a becézés, a spontán ölelések, puszik, ez az emlék váltja ki.

Az én fiaim felnőttek már. Okos, erős férfiak saját barátokkal, szerelmekkel. A vállukig se érek, mégis a kicsikéim. Olykor átölelem őket (derékban, mert azt érem el), kapnak csokikát és mikuláscsomagot:DEttől még tökéletesen független felnőttek, kölcsönösen tiszteljük egymás magánéletét. A kötelék azonban szilárd, amíg élek.

Számukra természetes hogy "babázok", számodra sem lesz ez kellemetlen felnőtt korodban.

Külső szemlékőnek sem fura, legfeljebb irígyelnek egyesek. Márpedig inkább irigyeljenek, mint sajnáljanak.

22 éves vagyok, anyukám Bübükének szólít néha még idegenek előtt is :)))

tinikorban ez persze ciki, de mostmár hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen anyukám van, aki még most is ennyire szeret, és ezt ki is mutatja :)

a kedvencem, mikor azt kéri, üljek az ölébe, mint babakoromban :)

Ezeket a 'harcokat' mindenki megvívja a szüleivel.:)

Lassan felnősz, de legalábbis kamasz vagy már...nem könnyű sem neked sem anyukádnak.

Legyen hozzá humorod és kedvességed...úgy könnyebb lesz majd.