Ti élnétek ilyen körülmények között külföldön?

Már nem azért, de ezért a helyzetért csak ti ketten vagytok hibások, nem külföld vagy Magyarország vagy a környezetetek!

És nem, nem csak a férjed, te is. Eddig is tudtad, hogy egy lusta, semmirekellő alak, de azért szültél neki pár gyereket. Ész és gondolkodás nélkül kiköltöztetek, hogy majd lesz valahogy.

Te talán dolgozol? Az egy dolog, hogy a férjed lusta, de téged ez nem mentesít semmi alól! Vagy neked mindent a segged alá kell tenni? Majd ha otthagy, akkor sem dolgozol, hanem majd az utcán nyomorogsz a gyerekekkel?

K..rva jó kifogás, hogy nem tudsz németül - mikor kiköltöztem, én sem tudtam egy büdös mukkot sem. Gyári munkát kb. 2 hét alatt találtam. Ennyit erről. 1 év múlva már irodában ültem, mert közben intenzív nyelvtanfolyamra jártam persze.

AKi nem akar, annak nem is lesz! Ugyanez a helyzet a férjed 2-3 napos munkájával. BÁRMELYIK munkaközvetítő alkalmazná teljes munkaidőben, ha megmozdítaná a seggét és érdeklődne. De nem, neki kényelmes így... meg a jelek szerint neked is.

5 tetves hónap alatt már meg lehetett volna alapfokon tanulni, de te inkább otthon vakargatod az alsófeledet, a gyerekek meg ro.hadjanak meg egy szobában és vajaskenyéren, ugye?

Anyosom is kint el mar egy eve, szegeny nem tudott (nagyon nagyon keveset) nemetul. Egy gyarba dolgozik 12 orat ket muszakba.

Ma mar eleg jol beszel, a kollegak is magyarok megis tanulgatt!

Nem élnék olyan körülmények között sem külföldön, sem itthon .

Kimentetek, még sincs rendben minden, de most már ott vagytok. Elég butus voltál, amikor a biztos itthoni állásodat oda adtad egy igéretért. Vele a gyermekek biztonságát.

Akkora életkörülményi változásnál megbeszélni szoktuk a dolgokat, alaposan átrágni magunkat minden részleten, és nem egyszemélyre hagyni a döntést, és azzal a felesősséget.

Nem hibáztatlak egyikőtöket sem, jelen helyzetetekben nem arra van szükségetek hogy ki milyen és mennyi hibát talál a döntésetek következményeiben, hanem hogy mielőbb jól legyetek, és a gyermekek.

Itthon bizonyára élnek családtagjaitok, rokonok, akiknél ideiglenesen meghuzódhattok, amig állást talál vlamelyikőtök, és aztán hajrá, és nem beleugrani mégegyszer olyan butaságba. Nem ti vagytok az elsők akikkel az megtörtént.

Kint sem lesz Kánaán, ha nem találtok rendes munkát és nem dolgoztok.

Gyerekkel semmiképpen sem mennék ki a semmire, csak biztos munkára, amire lehet tervezni.

Miért jó a 3 napos munka, ha semmit se tudtok belőle fizetni? Itthon legalább volt normálisan berendezett, felszerelt lakásotok.

Ez egy átmeneti időszaknak elfogadható, amíg berendezkedtek, amíg kialakulnak a dolgok. De 5 hónap már elég sok. Ennyi idő alatt ki kellett volna már valaminek alakulni.

Férjed mit tervez? Keres másik munkát? Vagy e mellé valamilyen másodállást?

5 hónapja nem fizettetek lakbért, és még nem tettek ki titeket??

Szerintem ebből nagy bajotok lesz. Ha mostantól lesz is jövedelmetek, úgy vonják majd, mint a sicc, és mehettek az utcára.

Ez nem játék.

Már leírták előttem a főbb dolgokat, a legtöbbel egyetértek.

Én is azt tudom javasolni, hogy menj rá a nyelvre. Rendben, hogy angolul már beszélsz, de nem kötelező megállni 2 (ugye a magyar és az angol) nyelvnél, pláne ha már belementél a dologba, hogy ott éljetek. Nem is értem egyébként, én nem mennék ki nyelvtudás nélkül így, mert ha valami hivatalos ügyet, vagy iskolait kell intézni, akkor probléma van. Persze te mondjuk megkérheted a férjed, hogy kísérjen el, pláne most, hogy vannak napok, amikor ráér. De egyébként nem tudom elképzelni, hogy oldod vagy oldanád meg, ha ő nem tudna eljönni munkából. A gyerekek nem biztos, hogy értik a jogi szöveget. Meg hát eleve nyelvtudás nélkül még a boltban egy kenyér vásárlásakor sincs meg az a magabiztosság. Plusz hogy képzeltétek, hogy te majd eleinte nem is dolgozol kint, ő majd el fog tudni tartani titeket és annyi? Csak mert nyelvtudás nélkül nehéz munkát találni. Sőt, ha még a nyelvtudás megvan, végzettség akkor sem árt, bár ha már meglennének az alapok, akkor valami egyszerűbb munkát vállalhatnál. Nem feltétlenül gyárban robotolni egész nap, hogy a gyerekekre ne legyen időd, esetleg kifoghatsz szállodatakarítást vagy hasonlót is, oda sem sok nyelvtudást kérnek. Csak az alapot, illetve a "szakzsargont", hogy mégis megértsd mit mondanak és tudd, mi micsoda, tehát a szállodával kapcsolatos dolgok nagyjából. Vagy vannak még hasonló munkák, amikhez elég a kevés nyelvtudás, akár takarítás, mosogatás, felszolgálás, árufeltöltő stb. Amellett lenne időd főzni és mosni a gyerekekre.

Ott nincs amúgy mosoda? Ha nem drága néha le tudnál vinni pár adag ruhát, legalább a piszkosabbakat, hogy ne kézzel kelljen szenvedned vele, pláne, ha úgy esetleg nem is jön ki mindből a folt. Vagy ha van ismerősötök, akkor néha meg lehet kérni, hogy kimoshass nála egy adagot, cserébe fizettek neki egy keveset, vagy inkább adtok valamit. Mondanám, hogy egy tál süteményt, de gondolom így nem tudsz sütni. De megteszi bolti sütemény is vagy bármi, mégis, hogy ne ingyen tegyenek neked szívességet. Vagy segítesz nekik néha valamiben, ház körüli munkában vagy akármiben. Na szóval, meg lehet ezt oldani valahogy.

Te tanuld a nyelvet, közben keress munkát, a mosogatáshoz nem nagyon kell tudnod, pláne ha esetleg sikerülne valahol magyar munkatársat kifogni, akkor ő fordítana is neked, amit kéne és még könnyebben tanulnád a nyelvet. A férjednek pedig próbáljatok jobb állást szerezni, ahol egész héten dolgozik, vagy a hétvége kivételével, de ennél többet - vagy ahol több pénzt kap.

Egyelőre szerintem még tartsatok ki, úgyis jön a nyár, most már a gyerekek sem fagynak meg (beszélgess velük sokat, mert eléggé megviselheti őket ez az élet, ami lehet majd csak később ütközik ki. Ne mindig csak azt lássák, hogy sírtok és veszekedtek, olykor legalább egy társasjátékot játsszon velük a férjed is, pláne most, hogy néha ráér. Te is próbálj velük időt tölteni és néha kedveskedni valamivel, akár egy csokival, vagy valami kis aprósággal, ami feldobja a napjukat. Vagy vigyétek el őket valahova, egy szép parkban sétálni nem kell sok pénz.).

De ha mondjuk tél elejére sincs változás (ha maradhattok még addig a házban), nem tudtok semmit sem előrelépni, akkor szerintem fontoljátok meg, hogy hazajöttök, akár szűkösen, a családhoz vissza. Én legalábbis nem maradnék, ha már nem sikerül haladni és az egészet egyre reménytelenebbnek érzem, sőt még esetleg az is fenyeget, hogy fagyoskodnom kell (nem tudom, fűtés, melegvíz van-e, ha igen akkor még szerencsések vagytok!).

Ó, jut eszembe! Kérdezzétek meg a férjeddel a házmestert, vagy akinél laktok, hogy nincs-e valami munka, amiben besegíthetnél. Nagyon jó lenne, mert akkor talán még tovább maradhatnátok és nem kellene annyira attól tartanotok, hogy utcára kerültök, és még talán (ha nem számítja bele abba, hogy ott laktok és nem levonja, hanem ad neked pénzt érte) némi pénzt is kapnál. Apróságokat is lehet vállalni, ha más nincs, például hetente felmosod a lépcsőházat , a folyosókat, amikor szükséges rendben tartod a ház körüli füvet, kiskertet, lemosod az ajtón az ablakokat, locsolod a növényeket stb. Amit éppen lehet.

A lényeg, hogy próbálkozzatok, minden nap számít, különben megint az lesz, hogy x hónap múlva is siránkozva fogsz visszatekinteni, hogy semmi sem változott. Minden egyes nap próbálj valamit tenni a cél érdekében, keres munkát magatoknak, tanuld a nyelvet. Esetleg ha másképp nem sikerül, akkor a férjednek nézzetek egy jó állást, ti pedig gyertek haza a gyerekekkel, mert ha itt kapsz állást, akkor az még mindig jobb. A gyerekek akár maradhatnak kint is, ha a férjed olyan állást kap, hogy jobb körülményeket tudjon nekik biztosítani és mondjuk nem akarjátok őket kivenni a suliból stb. Bár ha elég pénzt keresne, akkor megélnétek úgy is, hogy nem kell neked sem visszajönnöd és szétszakadni a családnak, tehát ez annyira okos javaslat nem volt így. :) De sajnos ez ilyen, minden lehetőséget meg kell ragadni, és szükség esetén átbeszélni és esetleg nehéz döntést hozni.

Nálunk is nemrég ment ki az egyik családtag külföldre, ő néha ugyan hazajár, de ezt is nehéz volt meghozni, eleinte voltak viták és nehézségek. De ugyanakkor jobb is, mert itt már nem volt rendes munkahely, és annyit dolgozott, hogy többet már nem is bírt volna, ráadásul közepesen nehéz fizikai és egyben agyat, koncentrációt és éberséget igénylő szellemi munkát végzett, amivel a végén már annyit keresett, mint egy eladó, aki csak iskola mellett beugrik néha pár órára és gyakorlatilag végig beszélget, néha visszad vagy beüt valamit, de amúgy semmi. Nevetséges volt, muszáj volt váltani, mert nem bírtuk, semmire sem jutott már pénz, már kölcsönkérni sem volt kitől (se banktól, se családtagoktól, ismerősöktől, semmi).

Különben egyetértek veled, ez valóban nincs rendben. Én szégyellném, ha ilyen körülmények közé hurcoltam volna ki a párom és a gyerekeket, a családomat. Valóban úgy kellett volna, hogy először csak a férjed és ha már minden biztos, akkor mentek ti is. Csodálom is, hogy belementél a hülyeségébe, na de mindegy. Fogadd meg a tanácsainkat, sok szerencsét és kitartást!

"A férjemnek volt munkája ami decemberben megszünt. "

én másnap haza is jöttem volna és itthonról kerestem volna másik melot, és ha összejön, akkor hajrá megint.

dehogy élnék kint ilyen körülmények között, mert nincs ÉRTELME munka nélkül.

mert ha még munka mellett ezzel akarnék spórolni...ha olyan lennék...ááá még az is netzes lenne