Meddig terjed valakinek a kötelessége szülők felé?

Te idióta vagy! Ez nem sértés akar lenni, csak tény!

Nekem ugyan csak a középiskolát finanszírozták a szüleim, de eszembe nem jutott, hogy ilyen marhaságokkal traktáljam őket vagy mást. Az egyetemet saját magam finanszírozom. Mikor nekiállatam dolgozni 19 évesen, és anyukám aki egyedül nevelt engem és a húgom, és pénzt kért, mindig csak azt kérdeztem mennyi kell?

És pluszban albérletben laktam, azt is én fizettem.

Mostmár 5 év után házasan gyerekkel sem bántam meg, hogy anyukának a maximumot adtam, néha úgy is, hogy az utolsó hétre 3000 ft maradt nálam.

Hülyeségeket írsz, nem vagy te felnőtt gondolkodású csak egy csitri. Örülj, hogy támogatni tudnak!

Általános szabály: A felnőtt gyerek a szüleinek csak tisztelettel tartozik. Mással nem. Azért nem, mert amit kapott, azt úgy sem tudná kiegyenlíteni soha. (A szüleitől kapta az életét, felnevelték, áldozatokat hoztak, amikor arra volt szükség...)

Akkor mi a "célravezető" viselkedés? Ha mindazt, ami jó volt, amit megtanult a szeretetről, a szülői önfeláldozásról stb. továbbadja a saját gyerekeinek. Ez az élet egyik fő rendje.

Azt jelenti ez, hogy semmit nem adhat a szüleinek? Dehogyis! Azt jelenti, hogy amit ad, azt szeretetből adja, ne kötelességből! Ha elkezd egyenleget vonni, és számolgatni, akkor gyerek és szülő is rosszul fog járni. Én személy szerint nem szeretném, ha a gyerekem "kötelességből" támogatna öregkoromra. Nagyon rosszul esne. Ha néha eljön majd, és kedves lesz velem, akár hozhat is valamit, nem dobom majd ki vele. Nekem ez ilyen... ;)

Ugyanez a főszabály van érvényben, ha valami olyat kapunk az élettől (sorstól), ami nagyon jó. Megmenekülünk egy halálos veszedelemtől, megütjük a főnyereményt stb. Ezek szintén az a kategória, amit nem lehet, és ezért nem is kell viszonozni. (Meg amúgy is kinek? A Sorsnak???) Lehet viszont jóra használni, továbbadni, vagy bármit, ami felértékeli a történteket, mintegy értelmet ad neki.

Szerintem egy családban, főleg felnőttként(mert 22 évesen már önálló gondolkodású felnőtt vagy)már nincsenek kötelességek, se jogok.A felnőtt már azt jelenti, hogy egyedül is, szülői segítség nélkül talpon kell állni, és élni kell, ha a sors úgy hozza.

Nem kötelesek fizetni az iskoládat, de ahhoz sincs joguk, hogy "erőszakkal" kényszerítsenek a családlátogatásra.Maximum Te szívességből elmész velük, hogy ne hozd őket kellemetlen helyzetbe, ha már ők is mindent megtesznek, hogy a Te jóléted meglegyen, és ha már támogatnak a tanulásba.

Az előző kérdésedre annyit reagálnék, hogy igenis, ellehet menni 20 évesen dolgozni, ha igazán akarsz.Erre én vagyok az élő példa, és az a rengeteg barátom, akit a diákmunka során szereztem.

16 éves kortól lehet menni az iskolaszövetkezethez, én is azóta dolgozok.16-18 éves koromig csak hétvégenként, de 18 éves koromtól éjjel és nappal dolgozok, nappali suli mellett,(szakma) és most egyetem mellett.3 évig minden áldott éjszaka dolgoztam, napközben meg suliban voltam.Édesanyám a kis nyugdíjából nem tudta fizetni a tanulmányomat, hát megteremtettem rá a pénzt saját magam.Igaz, nem pöpec munkák,gyárak, vendéglátás, de szakma nélkül diákként ez nem szégyen.Most 23 évesen mondtam, hogy elég, fáradt vagyok, inkább levelezőn tanulok tovább, és mellette dolgozok.És ez se lehetetlen, mert Érettségivel...Nincs még diplomám:)Aki akar, eltud menni dolgozni.Az én ismeretségembe mindenki dolgozik diákként.

Szóval egy a lényeg, kötelesség nincs, jogod az mindenhez lehet.A többi már csak azon múlik, mennyire szereted a szüleidet, és mit vagy értük hajlandó megtenni.

Én csak hálás lehetek a szüleimnek, mert becsületesen felneveltek, és mindent megtettek, ami tőlük telt.Most megpróbálom ezt viszonozni,és én is minden tőlem telhetőt megteszek...

Szívből kívánom Neked, hogy egyszer Te is így érezz, mert nincs csodálatosabb az önzetlen szeretetnél, és a viszonzásnál...

Én nem olvastam végig minden hozzá szólást,de valahol mégsem értem a problémádat.Írod,hogy egyetemista vagy,a szüleid fizetik az egyetem összes költségét.Náluk laksz,eszel,öltözködsz.22 évesen arra hivatkozol,hogy egyetem mellett nem lehet menni dolgozni.(ez a te jogod,hogy dolgozol vagy sem)Szóval a szüleid ahogy már írta valaki már meg tették a kötelességüket(és még mindig teszik a dolgukat)hisz felneveltek,oskolába járattak,még mindig finanszírozzák az iskoládat,gondoskodnak rólad,hogy ne éhezz,ne fázzál.Ennél többet nem várhatsz el tőlük! Te még szerencsés lány vagy,mert sok fiatalt nem támogatnak,és így nem tud egyetemre menni,mert dolgoznia kell,hogy tudjon élni,vagy ha egyetemista bizony dolgozik keményen mellette..Csak elmesélem neked,hogy az én apám amikor 18 évesek lettünk kijelentette,hogy hivatalosan felnőtt emberek vagyunk,és innentől kezdve a mi életünkkel azt csinálunk amit akarunk,de ő egy fillérrel sem támogat többet.Be tartotta,még azért is fizetni kellett nekünk,hogy ott lakhatunk a szülői házban.Ha valamelyikünknek nem tetszett el lehetett menni albérletbe.

Amúgy kíváncsi vagyok,hogyha te egyszer dolgozol,és éled a saját életedet,és a szüleid idős emberek,esetleg olyan betegek lesznek akik gondozásra szorulnak fogod-e tudni,hogy egy gyereknek mi a kötelessége??Fogod-e támogatni te is egyszer a szüleidet anyagilag??

Szüleidnek milyen a nagyszüleidhez való viszonya?

Ez sok mindenre magyarázatot adhat.

"Kötelesség és jog egymástól elválaszthatatlanok"ezt egy okos ember mondta.

Az hogy mitől meddig tart az egyik és másik,az mindenki saját moráljától függ.Kinek mekkora.

Viszont aki grammra méregeti a szívességeket a jogaiért cserébe,ott valami nagy bibi van.