Meddig terjed valakinek a kötelessége szülők felé?

Figyelj, mindent leírtunk már a multkor.

Engem elszomorít, hogy kötelességről beszélsz. Én semmit nem érzek kötelességnek a szüleim, nagyszüleim felé, azt sem amikor ápolni kellet őket, azt sem, amikor ki kell egészíteni a nyugdíjukat, azt sem, amikor hetente kétszer orvoshoz kell hordani őket. Ez szerintem természetes.

Ha te ilyen adok/kapok gondolkodással vágsz neki az életnek, ráadásul úgy, hogy nem ismered el amit a szüleid eddig adtak neked, hiszen azt mondod ez a kötelességük volt, akkor nagyon magányos öregkorod lesz.

Azt kéne megértened, hogy az ember szeretetből tesz meg sok mindent és nem egy szerződés pontjai alapján.

Ha úgy érzed, kötelesség, akkor az, ha nem, akkor nem, hanem természetes dolog.

A hátsó gondolat motoszkál, sok függ a neveléstől. Mitől gondolod,azt amit.

Az, hogy pénzeltek, nem minden. Sőt. Milyen értékrendet adtak át a szüleid? Mi volt fontos?

Elolvastam az előző kérdésedet. Nem akarlak sem ócsárolni sem egyéb, csak leírom a véleményem ami eszembe jutott hirtelen :) Sértve érzed magad, mert 300ezeres fizetésükből 30ezret nem adnak az albérletedre, mert szerinted ez elvárható lenne, és az egyetemi költségeidet is ők finanszírozzák, és te mégis azon gondolkozol hogy neked ezért cserébe mit kéne adnod? Én 22 éves egyetemista lány vagyok, igaz, nekem nem kell albérletre-kolira költenem, mert 4 buszmegállónyira van az iskolám, de pl én évek óta semmire nem kérek pénzt. Sem ruhára, sem személyes dolgokra, sem iskolai költségekre. Diákmunkázok, aukciiózok az interneten, van egy diákhitelem, a legkisebb összegű, amiről még anyáék nem is tudnak mert ezt én vállaltam magamra, nem akarom hogy ők érezzék azt, hogy azért mert nem tudnak mindent megadni, nekem hitelt kellett felvennem. De ne is adjanak meg mindent, már annyira megszoktam ezt a helyzetet hogy már el se fogadnám tőlük, ha megtudom teremteni magamnak, akkor miért terheljem őket, fejenként 80ezret keresnek?

De mégis úgyérzem nagyon sok kötelességem van velük szemben, ami nem csak kötelesség hanem szerintem így természetes. Ez nem azt jelenti hogy úgy ugrálok ahogy ők fütyülnek, de odafigyelek rájuk. Majdnem mindennap főzök, mert ők egész nap dolgoznak, amikor egyszerre voltak betegek reggeltől késő estig mellettük voltam és ápoltam őket, mikor a láztól felállni se tudtak az ágyból. Ha megkérnek valamire, megcsinálom. Ha elfogok költözni itthonról, hazafogok járni nagyon sokat és mindenben segítek nekik. Mert ez így természetes szerintem, mondom ezt annak ellenére, hogy az én anyámmal együtt élni maga a kénköves pokol, olyan természete van :D

De amugy, ha ők mennek valahova, és nekem nincs kedvem menni (pl családi összejövetel, hogy maradjunk a te érdésednél) akkor megmondom hogy nem megyek és kész. Úgy vannak vele, hogy 22 évesen már eldönthetem hogy megyek e vagy sem, de amugy tinikoromban nekem is kötelező volt mennem, nem maradhattam egyedül itthon.

De ha nálatok ekkora probléma ez a dolog akkor nyelj egyet vigyél magaddal könyvet, konzolt, foglald el magad, nézz tévét. Az unokatesódat meg röhögd ki, aztán vonulj arrébb. Ne csinálj belőle ügyet :)

Kedves 10:50-es!

Azért tegyük hozzá, hogy valószínűleg a szülők hozzáállása is megengedi ezt a viszonyt. Mi a szüleinknél lakunk és hiába próbálnék bármiben segíteni anyukámnak, neki semmi nem elég jó és nem valami alkalmazkodó típus, nem veszi figyelembe a véleményemet. Ellentétben apuval.

Nos, a Kérdező kérdésére válaszolva:

Igen! Amíg a szüleid fizetik a tanulmányaidat, addig igen, tartozol nekik némi szívességgel. Minden kívánságuknak nem kell megfelelni (pl. ugorj kútba!), de azért napi szinten tehetsz nekik 1-2 szívességet, ha már ők is megteszik a kedvedért azt, hogy fizetik az egyébként nagyon nem olcsó egyetemi tanulmányaidat.

Nálunk a párommal jellemzően közösen álljuk az egyetemi költségeimet, tehát ilyen szinten nem tartozom túl nagy viszonzással a szüleimnek. Attól függetlenül kapok tőlük olykor-olykor egy-egy könyvet, jegyzetet, füzetcsomagot, írószert. De nem várom el! Felnőtt ember vagyok, szabadon döntöttem az iskola mellett, külön köszönet a páromnak (esetedben a szüleidnek), hogy finanszíroznak.

Valószínűleg, még nem vezettél háztartást, mert úgy beszélsz arról a 170 e Ft-ról, mintha valami eget rengető összeg lenne. Mi ketten, a párommal élünk ennyiből és ebből 60 e úgy elmegy ételre, mint a sicc! 110 e marad számlákra, utazásra, öltözködésre (nálatok még autóhitelre is!). Ez nem sok három embernek. Ha 40-50 e Ft anyukádék törlesztőrészlete, akkor 60 e Ft-ból éltek, plusz a számlák. Szóval, ha így néztek, nem álltok túl jól anyagilag, hogy egy plusz albérleti kiadást is a nyakukba vehessenek a szüleid. Ha az ebből rád eső 20 e Ft-ra van szükséged, akkor vállalj hétvégi munkát!

Én csak annyit mondok,hogy számolj egy picit. 300.ezer forint nem olyan sok. Vegyünk egy 50.ezres rezsit, 30-40.ezret kajára, kocsira(biztosítás+hitel) 60.ezer, benzin 25.ezer, telefonok 15.ezer, ruhák 20.ezer, az egyetemi költségeid 10.ezer,és jó esetben magánnyugdíj főre 40.ezer. Azt nem írtad,hogy van-e testvéred. Hírtelen kiadásokról nem is beszélve. Szülinapok,névnapok,ha van állat az is plusz kiadás. Én a helyedben örülnék neki,hogy a szüleid fizetik az egyetemet és eltartanak. Hivatalosan annyi lett volna a kötelességük,hogy 18 éves korodik eltartanak. De hála isten ők nem így gondolják,hanem vállalták,hogy támogatnak,hogy olyan állásod lehessen,amiből meg tudsz élni. Ismerek olyat,akit 18 évesen elzavartak otthonról,mondván,hogy ők ezt vállalták. Gondolj csak bele,hogy Te hogy boldogulnál,ha ma azt mondanák,hogy kislányom menj isten hírével és csak azt viheted,amit te vettél???

Én főiskola mellett elmentem dolgozni és nem kértem pénzt a szüleimtől,pedig anyagilag bírtak volna támogatni,csak tudtam,hogy megterhelné őket. Azóta jó pár év eltelt és mai napig mosolyogva emlegetik,hogy mennyire meghatotta őket,hogy igyekeztem én is tenni azért,hogy a családnak könyebb legyen. Gondolkozz el egy kicsit...