Miért csinálják ezt velem a szüleim? (Ők irányítják az életemet)

El is kezdeném a történetet.

1, Még egy cipőt, nadrágot, dzsekit, vagy bakancsot sem vehetek meg, ha nekik az nem tetszik. Pedig már 21 éves vagyok és egyetemista, mivel sokat utazok egyetemre, állást sajnos nem tudok vállalni, így is kifáraszt a tanulás és az utazgatások; így nem tudom megteremteni azt a pénzt, amiből önállóan vásárolhatnék azt amit én szeretnék.

2, Anno amikor ki kellett tölteni a jelentkezési lapot az egyetemre, nem volt beleszólásom, hogy milyen szakon szeretnék tovább tanulni/későbbiekben mivel szeretnék foglalkozni. Itt is mint minden másnál csak hiszti volt amikor elmondtam a véleményem + érzékeltetni szokták, hogy nem vagyok kenyérkereső. És mint egyszerű diák munka nélkül nincs beleszólásom semmibe ami velem kapcsolatos.

3, Semmiben nem támogatnak, amit én szeretnék. Mindenem a sport és van két sportág ami a szívem csücske, és valamelyikben szerettem volna/szeretnék amatőr szinten eredményesen tevékenykedni. Ehhez viszont nem elég az a pár szendvics, meg heti 3 alkalommal vmi melegkaja, amit adnak. Azért nincs többször meleg étel, mert mindketten sokan dolgoznak, és nincs idejük főzni, de nekem egyik sem ad pénzt hogy bevásárolhassak, és semelyik nem vásárol be főzni valót, hogy legalább én főzhessek.

4, ez voltaképp a 3,-ashoz kapcsolódik. a helytelen nevelést követően elég durva önbizalomhiány, és alacsony önértékelés, depressziós hangulat alakult ki. Észrevettem, hogyha valamibe, amit szívesen csinálok, és eredményt érek el benne ezek a gyengeségek egyszerűen majdnem megszűnnek, nem aztmondom hogy bátor, kakaskodó srác leszek akkor, maradok szerény, de legalább jól érzem magam, és nincs baj az önértékelésemmel, mert bebizonyítottam magamnak, hogy nem vagyok senki.

Mindez olyan durva méreteket öltött, hogy nincsenek barátaim és barátnőm sem volt még, de mindezek a dolgok természetesen nem érdeklik őket.

Már próbáltam velük beszélni, de két kimenetel lehetséges:

fater megsértődik, hisztizik, napokig nem szól hozzám, majd hetekig, hónapokig rosszindulatú megjegyzésekkel illet, anyámnál meg hiszti, meg néha elsírja magát (gondolom azért mert lelkiismeretes ember vagyok és meghatnak a könnyek, ezért inkább befejezem a mondandómat, csak ne lássam tovább sírni).

Ők nem veszik észre ezeket a problémákat, sőt azt hiszik, hogy milyen boldog életem van (már amennyiben a szülőknek való folyamatos megfelelést életnek lehet nevezni).

Ti mit tanácsoltok? Ha szülők is olvassák, akik hasonló szigorral nevelik a gyerekeiket megkérdezném tőlük, hogy ez mire jó?

nyilván vannak olyan emberek akikkel ezt meglehet csinálni, de szüleim pechére én olyan tulajdonságokkal születtem, amik nem engednék meg hogy pincsikutyaként éljek, mégsem élhetek átlagos, egészséges, normális életet, mert egyszerűen nem tehetek semmit. Már sok mindent kipróbáltam, de semmi sem hatott.

Szívesen venném a tanácsokat. Még 3 évet kell tanulnom hogy lediplomázhassak és állást vállalhassak, és félek, hogy nem fogom kibírni azt a 3 évet, hiszen most jutottam el odáig, hogy anonim módon tanácsokat kérek, eddig még ezt sem tettem meg.