Nem bírom tovább, rossz anya vagyok?

Pedig bármelyik gyereket, sőt felnőttet jobban motivál a jutalom, mint a nyaggatás, büntetés vagy nyavalygás.

Gondolom számodra is szimpatikusabb, ha a férjed/feleséged megkér, hogy mosogass el és cserébe másnap a kedvencedet főzi, mint az, hogy "jajj de mosogass már el néhaaaaaaaaaaaaaa, mérmindenténcsinálok?!"

Inkább visszanyelem ami eszembe jutott, és írok mást...

Tehát rituska fontosabb mint a fia...

Mi miatt váltatok el ha megkérdezhetem?

A család nem arról szól, hogy az anya (vagy az apa) körbeugrál mindenkit. A család egy közösség, amiben mindenki egyenrangú, így mindenkinek ki kell vennie a részét a munkákból is. Nem vagy rossz anya, ne is gondolj ilyenekre! Természetes, hogy megszakadsz a terhek alatt, nem fogod bírni sokáig, hidd el! Ne akarj mindent te csinálni. A gyerekeid már elég idősek ahhoz, hogy besegítsenek a háztartásba. Ezt most közösen kell csinálnotok, és nem csak most, hanem ezentúl mindig. Meg kell érteniük, hogy szükséged van rájuk, ahogy ők is természetesnek veszik a te támogatásaidat, ugye? Aki azt hiszi, hogy a családban az a természetes, hogy az anyák főznek, mosnak, miközben a belüket is kidolgozzák, az nagyon rosszul hiszi! Szabadulj meg ettől a gondolattól, és beszélj a gyerekekkel, hogy ők is megszabadulhassanak tőle.

A minden napos főzés pedig MEG-OLD-HA-TAT-LAN! Senki más nem tudja biztosítani a gazdag férjek által ellátott, egész nap otthon ülő nőkön kívül. Te pedig nem egy ilyen vagy. Rendeljetek pizzát, vagy vacsizzatok szendvicset, salátát, ilyesmiket. Az én anyukám például csak kétszer fõz egy héten (vagy csak egyszer) mégis élek. Tudok magamnak is kajákat csinálni, te is megtaníthatsz a srácoknak egy-két egyszerűbb ételt (rántotta, tejbegríz, omlett). Fontos, hogy tudd, hogy ez így normális. Egy normális családnál mindenki mindenkiért van, nem egy mindenkiért, többi senkiért.