Miért a nyafka, követelőző nők járnak mindig jól?

Saját magadta - idézőjelben ugyan - szerencsétlennek minősíted. Leírod azt is, hogy gáz lenne, ha olyan lennél, mint mások, akik elvárnak, elfogadnak több segítséget.

Ha szeretnél változni, akkor változz! Ahogyan önmagadhoz viszonyulsz , mások is úgy fognak hozzád viszonyulni. Tiszteld önmagad és legyenek elvárásaid a másikkal szemben! Ne hagyd, hogy kihasználjanak! Ha egy kapcsolatban nincs egyensúly, az boldogtalansághoz vezet. Találd meg az ideális középutat, a szélsőséges életvitel valakinek mindig rossz lesz!

Neked önmagaddal vannak problémáid, ezért érzed úgy, hogy a férjed szeretné, hogy változz. Saját magadban keresed a hibát megállás nélkül, mert otthon vagy és nagyon unatkozol. Én nem vagyok se nyafka, se követelőző, de elég erős személyiség vagyok, főnök típus, nem az alándelt, amibe te saját magad skatulyáztad be.

Ezért is érem el azt, hogy az én férjemtől nem kell elvárnom, hogy főzzön nekem, mert magától teszi meg, ha nem vagyok terhes, akkor is. Mert ez alapvető. Nem kell könyörögnöm, hogy vigyen el tengerpartra nyaralni, hanem leülünk és megbeszéljük, hogy 2 hónap múlva tengerpartra megyünk nyaralni. Nem kell ruhákat vetetnem, mert van fizetésem, elmegyek, és veszek magamnak ruhákat, ha kedvem szottyan.

Te pont azt írod, hogy szerény vagy, de fáj, hogy nem kapod azt, amit más. Mert nem az a típus vagy, akinek ezeket meg kéne adni, hogy megtartsanak. Ezt a férjed is látja. Te akkor is vele maradsz, ha életed végéig nem visz el a tengerre, meg ha soha nem főz neked is. És igaza van, mert te tényleg vele maradsz.

Nem vagy szerencsétlen, csak ilyen típus, viszont ezt te saját magad választottad. Neked gáz lenne elvárni, hogy takarítson a férjed, mikor mindenórás terhes vagy. Nekem meg nem lenne gáz, sőt, az lenne gáz, ha el kéne várnom, és nem természetes lenne a páromnak az, hogy ezeket megteszi. Ennyi. Különbözőek vagyunk, de ez csak rajtad múlik. Nem hiba, ne keresd magadban a hibát, és ezt ne vetítsd ki másokra, de te ilyen vagy és kész.

Teljesen megértelek,voltam már ebben a helyzetben.Nagyon tud fájni,amikor azt érzi az ember,hogy más nők fontosabbak voltak,még ha nem is feltétlenül úgy van.

Én is gondolkodtam a megoldáson és a következő kapcsolatomban kiharcoltam én is a magamét,mint ahogy sokan teszik,kicsit önzőbb lettem és megérte.Nem muszáj megalkudni,lépj ki az áldozat szerepből és adj hangot az elvárásaidnak,ne érezze a férjed,hogy neked nincsenek igényeid.Tegyél szert nagyobb önbecsülésre,másképp fog majd ő is hozzád állni.Sok sikert!

Ellentmondasz magadnak:

"Nekem gáz lenne ilyeneket ELVÁRNI"

Pedig elvárnád, elvárod magadban, csak nem mondod ki, mert akkor kiesnél a tökéletes, szorgalmas asszonyka szerepből.

Mondd meg a férjednek, hogy neked szükséged van egy kis kikapcsolódásra, szórakozásra, örülnél, ha nemcsak a babára, hanem néha magatokra is gondolnátok.

Egyébként lehet, hogy a baba születése tette spórolósabbá.

Az meg, hogy te a terhesség utolsó pillanatáig mindent magad csináltál meg, a te döntésed, ne másokat szólj meg azért, mert ők megkapták a férjüktől azt a segítséget, amit te nem. Lehet azért, mert ők ki tudták nyitni a szájukat és megkérték a férjüket, hogy segítsen nekik, ha esetleg a férjnek ez magától nem jutott eszébe.

Nekem sima kommunikációval sikerült elérnem, hogy sokkal több segítséget kapjak így a terhesség vége felé, amikor már tényleg kezd akadályozni a hasam. Pl.: "légyszi ne hagyj a földön olyan tárgyakat, amiért le kell hajolni, mert nehézkes nekem", "kérlek hozz egy széket, hogy könnyebben kössem be a cipőmet", "légyszi porszívózz fel, a bútorok alá nehezen tudok már beférni vele", stb.

Az emberek többsége ilyen könnyen "működtethető", elmondod, hogy mit szeretnél, ők megértik és ennek megfelelően cselekszenek. Ezt a módszert próbáltad már?

Sőt, mitöbb, előre jeleztem, hogy tudom magamról, hogy nagyfokú fájdalom a paraszt énemet hozza elő. Tehát, ha odaérünk és vajúdok/szülök, akkor előre elnézést kérek, ha sértegetni fogom, viselje férfiasan. (Amikor vesegörcsöm volt, egy egész urológiai osztályt sikerült vérig sértenem...)

Mondta, hogy nem gond, akkor úgyse venné személyeskedésnek, sőt, ő már várja, hogy elhangzik a "te tetted ezt velem!" mondat (szülésznő barátom szerint minden ötödik szülésnél elhangzik :))