Hogyan dolgozzam fel nagymamám elvesztését?

Őszinte részvétem!

Szerintem már az is egy nagy lépés, hogy ahhoz hogy fel tudd dolgozni nagymamád elvesztését, hogy fel AKAROD dolgozni. Legalábbis nekem a kérdésedből így tűnik.

Valóban, nagyon erős voltál, hogy gyermeked miatt nem törtél akkor össze! Így sikerült világra hoznod egy egészséges kisbabát! Szívből gratulálok!

Szerintem, nagymamád is büszke lenne Rád, és ő is így akarta volna, hogy csakis a gyermeked egészségét tartsd szem előtt.

Azonban, egyszer el kell jutnunk oda, hogy a halál, csakúgy mint a születés, az Élet természetes része. Természetesen nem mindegy, hogy kit hány éves korában és milyen körülmények között ér utol.

Amit írtál, abból nem derül ki, hogy nagymamád hány évesen hunyt el. Remélem, nem szenvedett sokat!

Ha sajnos mégis szenvedett, úgy még szomorúbb valóban a halála. Bárhogy is volt, biztos vagyok benne, hogy számára a legfontosabb az volt, hogy Te mellette voltál. Fizikailag akár igen, akár nem, de lelkileg mint írtad- biztosan! És ez a legfontosabb.

Sajnos, már soha többé nem fogod őt látni, nem tudod megölelni, megpuszilni, de... Ő még mindig Veled lesz. A szívedben, a lelkedben. Benned sok minden maradt őbelőle, és amíg Te élsz addig ő is halhatatlan! EZ az Élet értelme. Semmi sem tart örökké, és senki sem él örökké. De az Ő élete nem volt hiábavaló! Ahogyan a Tiéd sem az! Kaptál - nem azt mondom hogy nagymamád helyett, mert Őt senki sem pótolhatja- de kaptál az élettől egy gyermeket, akiért Te tartozol felelősséggel! Hogy ne lenne az életnek értelme? Csak nézz rá a kislányodra! :) És ahogy látod, ahogy cseperedik, nap mint nap ahogy fejlődik, őbenne meg fogod találni a Nagymamádat is!

Sírj. Néha muszáj. És utána megkönnyebbülsz...

De nem vagy egyedül, most már tudod.