Ki hordja a kapcsolatotokban a nadrágot? A férfi vagy a nő?

Nálunk a ketten egy gatyában módszer vált be. Kicsit ő is hordja a nadrágot és én is. Általában megbeszéljük, hogy ki hogyan szeretné megoldani az adott helyzetet, aztán valamelyikőnk megpróbálja meggyőzni a másikat. Ha nem sikerül, akkor pedig egyikőnk engedni szokott de mindig másvalaki.

Nálunk sincs egy ilyen éles határ. Van, amikor egyik dönt, van, amikor a másik attól függően, hogy miről van szó. A férjem sosem csinál nagy ügyet a döntésekből, ahogy én sem, egyikünk sem akar uralkodni a másik felett. Talán bennem nagyobb a hajlam a vezetésre, így én döntök azokról a dolgokról, amikről csak lehet itthon: pl. a gyerek dolgairól többet vagy a ház körüli dolgokról, de neki meg annyira kötött a munkája, hogy az életünket teljesen meghatározza, oda költözünk, ahová éppen mennie kell, szóval nekem meg abban nincs döntésem. Nekem többet fel kellett adnom, mint a férjemnek ahhoz, hogy együtt tudjunk élni, viszont ő is mindent megtesz, amit tud.

Én úgy érzem és remélem a férjem is így érzi, közösen döntünk. Mindig kikérjük a másik véleményét mindenről, ami a családot érinti. És el tudjuk fogadni, ha a másik ötlete, verziója jobb, mint a miénk és annak megfelelően cselekszünk.