Úgy érzed, hogy a megfelelő emberrel élsz együtt? Mindig rá vártál? Ő a nagy Ő?

Kedves 10-es!

A férjemnek van egy becsületes, dolgos, tisztességes felesége, aki úgy gondolom, hogy teljes mértékben anyaként is megállja a helyét, ehhez képest a férjem se nem becsül, se nem tisztel, a nemi életünk miatta szinte nulla, pedig nem vagyok ám olyan rossz nő, ha akarnám, de hangsúlyozom, HA AKARNÁM, de NEM akarom, bármikor kaphatnék másik férfit, mégis ez van. Mert én kitartok mellette és próbálom rendezni a kapcsolatunkat. És tényleg nekem vannak nagy elvárásaim azért, hogy érezzem azt, hogy szeret, hogy becsül és tisztel, mert nem érzem sajnos és hogy nőként is tekintsen rám? Nem hiszem, hogy én várok el sokat. Míg ez visszafele a részemről megvan. Tehát tisztelem és becsülöm, mint ember és felőlem a szex is lehetne gyakoribb. Szóval akkor tényleg velünk nőkkel van mindig a baj?

Ma is, csak hogy mondjak egy példát, gond volt a munkahelyén és mást se csinált amióta hazaért, mint velem pattogott, a fiúnkkal pattogott, csak mert gond volt a munkahelyen. Én a más helyen szerzett negatív hatásokat nem itthon szoktam "leverni" a családomon.

Hát öreg ez cuki volt.

A nagy arcodtól be se fértél volna a gyerekszobába az lejött gyorsan.

Ha minden jó akkor mit vagy ilyen idegbajos?

Igen, ő a megfelelő ember, a társam, a szerelmem, a legjobb barátom. Mindenben számíthatunk egymásra és nagyon szeretjük egymást.

Hogy érdemes-e tovább lépni, miben és mikor, az sok mindentől függ, főleg tőlünk, hogy mit várunk az élettől.

Mások nem tudom miért nem lépnek, én leírom miért nem tudok:

- önbizalomhiány, félek, hogy másnak nem kellek

- ő az első, és nem akarom eldobni ezt a dolgot

- félek a csalódástó, kudarctól

- nem akarom újrakezdeni

- próbáljuk megoldani, de nem megy, és valahogy ő az,aki nem látja be, és érzem, hogy visszatart, igaz én sem vagyok igazán erős

- azt látom a környezetemben, hogy a korosztályom (25-) házasodik, szül stb. nem látok bele az ő kapcsolatuk milyen, de úgymond "időben vagyok" már én is

- köré építettem az életem, a sajátom pedig eltűnt és úgy érzem egyedül nem tudnám megállni a helyem, nincs saját/külön életem

19vagyok

Hát régóta vannak kételyeim,de szombat óta már kétségeim vannak.Nem lépni egyszerűbb,de utána a kétely végig kísér egy életen át,hogy ott volt ő,de nem mertem felvállalni.

Bizony ilyen ez.