Mennyit pénzt kérnél a felnőtt gyerekedtől aki ott lakik?

A barátomtól is kérnek pénzt... méghozzá havonta 40 ezret, ráadásul úgy, hogy nem is lakik ott, csak ott vannak a cuccai. Munkából hazamegy, lefürdik és jön át hozzám, nálam alszik. Otthonm csak max fél órát van minden nap.

Elvileg azért ad 40 ezret, mert ott fürdik, eszik, mosnak rá.

De soha nincs náluk kaja, vagy olyan van, amit ő nem tud megenni és akkor én főzök neki.

Én marhára sokallom a napi fél óráért a 40 ezret!!! Én meg nem kapok semmit...

Nekem a szuleim nem kertek semmit, volt,hogy kolcsonadtam nekik, vissza akartak adni de nem fogadtam el.

Ha latom ,hogy a hutoben nincs kaja , akkor veszek vagy hogyha valami aprosag kell de egyebkent semmit sem szoktak kerni.

Egy családon belül többféle variációt tudok elképzelni, nem általánosítanék. Ha a szülők jómódúak, a fiatal pedig spórolós pályakezdő, akkor nem kifogásolom, ha nem kérnek tőle pénzt. Ha ugyanebben a közegben azt látnám, hogy a fiatal minden pénzét felélné, szórakozásra költené, akkor azért kérnék, hogy rákényszerítsem arra, hogy takarékoskodni kell.

Ha a szülő szegény, de a gyerekét kitaníttatta, jó állása, fizetése van, pofátlanságnak tartom a fiataltól, ha még ilyen körülménynek között is élősködik.

Ha megbeszélik egymás között, hogy a fiatal kereső félre szeretné tenni az önállósodásra a fizetése egy részét és ettől pl nem borul meg az egész család háztartása, akkor teljesen természetes, hogy segíteni kell a fiatalnak.

Azt viszont abszolút elfogadhatónak tartom, amit magam körül látok. A legtöbb szülő erőn felül támogatja, eltartja a felnőtt gyerekeit, miközben ők felélnek minden pénzt, amit keresnek és élik világukat. Ilyenkor kötelező érvényűnek tartanám, hogy szálljon be a fiatal a közös költségekbe.

Nálunk semmit de a számlákat 3 felé osztjuk (3-an keresünk) és ha épp kifogy az öblitő, kenyér... megveszem.

Persze lehet hogy több maradna ha hónaponta leraknék 30000-t de nálunk sajna nem müködne.

Miért pontozzák le 20:43-ast és 21:07-est? Jól írják.

Ha a szülő nem éhezik, és a gyerek nem herdál, pofátlanság kérni, szükségtelen adni. Az erőforrásokat a jövőbe kell pumpálni, nem a múltba, én ezt tanultam itthon. Nekem a szüleim akkor is kéretlenül adtak, amikor kétszer annyit kerestem mint az apám nyugdíja, én meg fogamhoz vertem a garast és befektettem, hogy legyen az unokáiknak is.

Egyszer kérdeztem aputól, akivel egyébként havonta egyszer váltottunk komolyabban szót: mivel fogom én meghálálni mindazt a jót, amit velem tesznek? Azt mondta, azzal, hogy a saját gyerekeimmel én is így teszek. Egy életre megjegyeztem.

Persze ha az anyagilag küszködő szülő nyakán a pofátlan gyerek szórja a pénzt, teljesen más a szitu.