Van itt olyan nő akinek a férje nevén van a ház ahol élnek? Ilyen esetben hogyan tudom magam megvédi az eseteleges pofára eséstől? Ti mit tesztek vagy tennétek ilyen helyzetben, hogy megvédjétek magatokat?

Ha választanom kéne, hogy egyedül kuksoljak életem végégig a saját lakásomban, vagy társsal egy olyan lakásban, amihez semmi közöm, akkor az utóbbit választanám, ahogy választottam is.

Ha esetleg mennem kéne, akkor megyek albérletbe. Az mindig mindenhol van, köszönhetően az olyan bizakodó embereknek amilyen te is vagy. Szal egyáltalán nem parázok. Mielőtt megkérdezitek, gyerekkel is lehet albérletben lakni, nincs törvény róla, hogy gyerek csak a szülő saját lakásában lakhat. Ha onnan is kitesznek 2 utcával odébb lesz egy másik albérlet, még iskolát sem kell váltani.

Nem értem ezt a felhajtást, komolyan. Akinek nincs semmije, az veszíthet a legkevesebbet.

A szíved meg a lelked ne a házba rakd, hanem a kapcsolatba, hogy talán működjön és ne menjen tönkre.

Ahol élünk, azt pedig mindig csinosítjuk, de az igazán nem nagy tétel. A nagy tételekbe pedig csak pénzt adsz, kivéve ha te fogsz parkettázni, meg fűtést szerelni.

Volt barátom kégliét is felújítottuk. Én festettem a szobát, kerítést, gletteltünk, betonoztunk, csiszoltunk...mikor elváltunk eszembe nem jutott volna benyújtani a számlát, mert szívességet tettem.

Az ember a gyerekét is felneveli, gyönyörködik benne. Remélem később mikor elköltözik nem nyújtod be neki a számlát, hogy fiam itt van, 18 éven keresztül ennyit ettél, ennyi volt a tanszer, kérek 16 milliót!

Vannak dolgok az életben, ami ellen nincs biztosíték. Az erőlködés pedig csak rombolja azt, amit fel szándékozol építeni.

21es, vidd végig ezt a szuper önzetlen gondolkodást, de egész életedben, aztán majd ha 55 évesen arra ébredsz, hogy nincs semmid, mondjuk elvesztetted a munkád és nem is nagyon találsz helyette, így természetesen lakbért sem fogsz tudni másnak fizetni, mindezek kapcsán arra jutsz, hogy marad a híd alja, vagy a Duna, nos, majd jusson eszedbe, hogy itt miket okoskodtál!

Ajánlanám figyelmedbe a Tücsök és a hangya történetét: tudod, aki egész évben dőzsöl (= egész életében nagylelkűen elszór, elherdál mindent), annak télen (= öregségében) felkopik az álla!

Továbbá őszinte jóindulattal mondom neked, hogy ezzel a hányaveti magatartással ne vállalj gyereket, mert tudod egy gyereknek érzelmi és igen, anyagi biztonságra van szüksége, aminek feltétele, hogy a szülőknek felelősségteljes gondolkodása legyen, ne ilyen, ahogy esik, úgy puffan mentalitása! És erre még büszke is vagy, te akarod itt kioktatni a népet....

TE egydül megteheted, hogy albérletről albérletre menj (amíg van rá pénzed, ugyebár, de tartalék nélkül ezt az életet nem tanácsos élni, viszont aki mindent elszór meg másnak hagy, annak miből is lenne tartalékja), de egy gyereknek a létbizonytalanság nem igazán kellemes, építő állapot.

Néha sajnos így alakul az élet, de mondjuk így: eleve az elejétől erre "gyúrni" bődületes ostobaságra vall!

Talán nőj fel, aztán szólj hozzá komoly témákhoz!

1. A házasság elötti vagyon mindig magánvagyon marad, azaz a férjed háza az övé lesz mindig.

2. Ha neked van a házasság elött 2 millió Ft-od, az magánvagyonod, és amennyiben ezt a közösbe befizeted - hivatalosan, lepapírozva, akkor az magánvagyonod is marad.

3. Ha a házasság alatt veszel lakást, az közös vagyon, akkor is, ha a te nevedre van iratva.

4. A házasság alatt a saját házra/lakásra költött összegek közös szerzeménynek számítanak, és ez egy válás esetén felezödik.

5. Lakbér/rezsi nem számít bele, az a megélhetés része, ezért azt senki sem követelheti vissza

22-es

Ha nincs munkád a saját lakásod rezsijét sem tudod fizetni, szal ott állsz ugyan úgy gyerekkel a hideg, fűtetlen, villany nélküli lakásban, étel nélkül és komolyan mondom, akkor teljesen mindegy, hogy a lakásról van-e papírod vagy nincs.

De nyilván erre nem gondoltál, mert hát fő a biztonság, és ugyebár Te csak 50 millió forintos megtakarításra meg saját lakásra vállalsz gyereket.

Ez nem hánya veti magatartás, hanem annak belátása, hogy az élet akkor sem habostorta, ha van egy papírozott lakásom meg 2 millióm. Szerinted ez mire elég 50 évesen munka nélkül? Semmire. De nyugodtan írhat róla papírt. Nekem nem fáj.

Viszont légy szíves legyél már olyan kultúrember amilyennek tartod magad, és ne mondd meg Nekem, hogy mit csináljon, mert nem is ismersz, fogalmad sincs az életkörülményeimről.

Ha annyi energiát fektetne mindenki a saját kapcsolatába, mint amennyit annak bebiztosításába, akkor fele ennyi válás lenne a világon.

Engem minősíthetetlenül leugattál, szóval egy percig sem gondolom, hogy bármiben különb lennél nálam vagy az átlag ostoba embertől, így sajnos nem tudok tőled tanácsot elfogadni.

Remélem megértesz.

Majd mikor 50 évesen ott kuksolsz egyedül a saját kis csóró panelodban a 2 millió forintoddal amiből kifizeted a következő havi közös költséget, akkor jusson eszedbe mit okoskodtál. De ha neked ez boldogság, akkor nem sajnálom tőled.

24,ik nagyon "hmm" volt a válaszod...

Szóval nálad ez a jövő kép,hogy nincs munkád és a lakásod rezsijét sem tudod fizetni?Ez a jövő képed?És mondd,magadból indultál ki?Mert én is előre gondolkodtam vagyon megosztáson és képzettségileg is több lábon állok.

De úgy látszik nálad más a helyzet...

24es, hiába acsarkodsz, mert kioktatni valakit, mekkora pénzéhes hülye, csak mert tervez és igyekszik valahogy megvetni magát az életben, gondolni arra, mi lesz később, sőt, arra biztatni, hogy a pénz nem számít, hagyjon mindent, akár majdan évtizedek munkáját úszni, továbbá te mennyivel különb vagy, emelkedettebb, mert mindent a régi párodnak hagytál, nos, igen, ez számomra továbbra is hányaveti magatartás!

ÉN -ellentétben veled- nem ugattalak le téged, én - ellentétben veled- nem írtam rád semmiféle jelzőt, tehát szerintem ne kezdjünk vitát, ki mennyire ostoba. Vagy ha akarod kezdjünk :DDD.

Pusztán reagáltam a hozzászólásodra, amit szerintem nyugodtan megtehetek, vagy te nem így gondolod? Nyilván te jobban tudod, hiszen nem vagy ostoba :XD.

"Szóval nálad ez a jövő kép,hogy nincs munkád és a lakásod rezsijét sem tudod fizetni?Ez a jövő képed?És mondd,magadból indultál ki?Mert én is előre gondolkodtam vagyon megosztáson és képzettségileg is több lábon állok.

De úgy látszik nálad más a helyzet..."

25ös, nem, nem ez a jövőképem, de értelmes ember módjára igyekszem bebiztosítani magam (és a családom) rosszabb helyzetekre is, ha nem haragszol...

Ja, és egyébként, mivel nem vagyok hipokrita természet, ezért meg szoktam érteni, ha más is gondol a jövőjére, nemcsak én.

Magamból indultam-e ki, a valóban kissé sötét jövőbeni víziómmal (ha nem haragszol, lehet abban reménykedni, hogy tök szuper lesz minden, mire megöregszem, de aki kizárólag erre készül és a másik verzióra nem, az nem csodálkozhat, és sajnos kevesebb lehetőséggel is számolhat majd) döntsd el magad:

van egy lakásunk, közös a párommal,

egy telkem, 20 ár, tehát nem egy db építkezési telek

egyedüli gyerek vagyok, családi ház

megtakarításaink

állándó jelleggel 2-3 autónk, de 2 mindig

Szóval köszönöm, de ne fájjon a fejed miattam :-).

Továbbá hogy nálam mi a helyzet:

van 2 diplomám két különböző országból, 2 nyelvet használok aktívan, egy harmadikat elég jól, és egy 4.-kel elég sok mindent tudnék kezdeni, ha nem lennék lusta és kicsit nekifeküdnék.

Úgyhogy a nagyképű ironizálásra való próbálkozásod nagyon szép öngól volt!

Ja, nem beszélve arról, hogy ha most egy 50 éves vagy mindegy mennyi, szóval egy középkorú nő felírná, hogy nem rendeztem a körülményeimet, minden a férjemé, mert szerettem, meg bíztam benne, aztán most bármilyen okból kifolyólag nincs semmim, mehetek albérletbe, kórusban kapná, hogy most gondolkodsz, meg felébredtél Csipkerózsika.

Az a helyzet kérdező, hogy nem jó ekkora anyagi különbséggel indulni. Abszolút érthető, hogy a párod a saját külön vagyonát nem akarja 2 névre íratni, viszont érthető a te félelmed is: a kevéske pénzedet fektesd be valahova (ne rizikós befektetést válassz), de sajnos a közös háztartásban nem nagyon fogsz tudni egyedül a saját számodra vagyont gyarapítani, mert nyilván, amid lesz, igyekszel majd a családod életminőségére fordítani.

Külön költségvetésen lenni meg a számomra elképzelhetetlen, nekem az nem együttélés, csak egymás mellett lakás.

A kettő közt hatalmas eltérés van, főleg mert a második esetben sajnos eleve a majdani, másik nélküli életre készül mindneki, akár implicit módon.

Szóval nem tudom, érdekelne, hogy a párod mit mond a félelmedre, mit javasol a te érdekedben? Szerinte hogyan lehetne ezt a helyzetet megoldani?

"27.most nem értelek,a százalék számodból ítélve pont melletted álltam ki a 78%-ossal ellentétben."

Elnézést kérek tőled, nem néztem a számokat és magamra értettem, amit mondtál :-). Mondjuk kicsit néztem is, hogy mi van, de mindegy is, legalább így vili lesz a tényállás.

Szóval igen, így egyet értünk, hányaveti, elnézést, roppant nagylekű és egyáltalán nem anyagias (:DDD) mentalitású társunknál (78%) ez a tényállás a jövőre nézve.

Szégyellem is magam, hogy nekem ennyire fontosak a piszkos anyagiak, de mit tegyek, szeretnék pl. a gyerekemnek is, amit csak lehet, megadni és nem óhajtok úgy tekinteni a jövőbe, hogy ha majd a saját ostobaságomnak és nemtörődömségemnek köszönhetően esetleg szerencsétlenül alakul az életem, nem baj, egye fene, majd megyek albérletbe, aztán ha kivágnak, akkor megyek 2 utcával arrébb!

De akinek tetszik, az éljen így, csak engedtessék már meg nekem is, hogy én pedig a Kérdező okulására elmondjam, szerintem ez talán nem annyira jó vonal.

Szóval még egyszer, ne haragudj, figyelmetlen voltam.