Lemondanál "büszkeségből" a gyerektartásról?

Igen.

Nálunk az apa az én fizetésem többszörösét is megkeresi, úgyhogy lenne miből fizetnie a gyerektartást, de azért a gyerekem így sem szenved hiányt semmiben.

Azért nem kérek már gyerektartást, mert amikor még kértem, és fizette is (másfél röpke év, és ezalatt én hülye a szeretője is voltam), akkor úgy tett, mintha én ezzel a pénzzel tartoznék neki, mintha ez bizonyos előjogokat biztosítana számára, mintha ettől bátran alázhatna le, és mihelyst nem akartam a szeretője se lenni már, előléptem a szemében élősködő kis r*bancnak, és nem hogy nem akart többé fizetni, de szó szerint ki akarta verni belőlem az addig fizetetteket, habzó szájjal követelte vissza a pénzét, nem érdekelte a saját kétéves gyereke sem. megérdemelné hogy kicsesszek vele, de tudtam, hogy az végeláthatatlan marakodásba torkollana, ami sem nekem, sem a gyerekünknek nem lenne jó. ráadásul szeretném, ha azt érezné, kell a fenének a pénze. nincs szükségünk rá, ahogy ő magára sincsen. nekem ne dobjon oda morgolódva pár forintot, hogy utána elmondhassa, ő mekkora áldozatokat hoz, és én mennyire hálás lehetnék neki. sohasem segít semmiben, a gyerekünk is csak nagy ritkán érdekli, akkor is max. 1-2 órát szakít rá, úgyhogy nem akarom megadni neki azt, hogy az általam kikövetelt gyerektartással mégiscsak azt érezze, hogy bár tökre nem viselkedik apaként, azért mégiscsak hozzájárult a gyerekünk felneveléséhez. nem akarom, hogy annak ellenére, hogy sz*ralak, döngethesse a mellét, hogy ő mekkora ász, én meg mekkora pióca, amiért pénzt ad. szeretném, hogy ha a jövőben bármilyen konfliktusunk is lenne a gyerekünkről, akkor nálam legyen az a kártya, hogy ő nem vette ki a részét a nevelésből, még anyagilag sem, úgyhogy elmehet a fenébe. azt akarom, hogy a szerepe az életünkben a nullához közelítsen. nem állítok semmilyen korlátot vagy követelményt elé, hogy a hibáit ne tudja rám kenni. A korlátlan láthatást is azért engedem, mert így nem takarózhat semmivel, amiért ilyen kevés időt tölt a gyerekével. Minden az ő döntése. Míg ha korlátok közé szorítanám a láthatásokat és követelném a gyerektartást, simán eljátszhatná a szegény lelkiismeretes és elnyomott hétvégi apukát. és majd sok-sok év múlva talán a felnövekvő gyerekünkkel is azt éreztetné, hogy ő mennyit szenvedett érte, hiszen fizetett, mint a katonatiszt, és mégis csak kevés időt tölthettek együtt... így viszont nincs mentség. a szabad döntései pontosan azt mutatják meg, milyen is valójában.

Le nem mondj rola!!! Nem is a te penzed, hanem a gyereke. A te feladatod meg a gyereket minel jobban inditani az eletben.

40F

a gyt. a gyereknek jár, nem neked!

Ezért te nem is mondhatsz le róla, kizárólag a gyámhatóság engedélyével, amihez nyilván nem fog hozzájárulni!

"Jaj utolsó ha nem kérem el az apa nem küldi, senki sem fog vele foglalkozni ennyire egyszerű."

igen, ez addig működik, míg anyuka nem gondolja úgy egy idő után, hogy mégis csak jó lenne az a lóvé a gyereknek (vagy magának)! aztán jön a hiszti, meg a fenyegetés, hogy de ez jár a gyerekének!

Láttam pár ilyet már!

# 17/18

Felelöséget nem csak pénzben lehet mérni.

Már megint ez a gyerektartás téma! Nem olvastam el a többi válaszolót, DE mi ez, hogy büszkeségből? Ez NEM A TIÉD! TE nem mondhatsz le büszkeségből, ez a KÖZÖS gyereketeké! Ezt olyan nehéz felfogni?

Nem magadra kell költeni, hanem a gyerekre! Komolyan nem értem emberek hol élnek!