Hány éves kortól alszik egy gyerek külön szobában?

Az én fiam 1 éves kora óta külön szobában alszik (az egy ágyban alvás nálunk eleve nem volt divat nagyon), de amúgy születése óta így altattam volna, maximum az elején nem, amíg gyakran fel kellett kelni hozzá, csak sajnos nem volt több szoba. Amúgy én is egyedülálló szülő vagyok, és pont abból a megfontolásból szoktattam így a fiam, hogy ha majd egyszer lesz végre egy párom, akkor ne érezze úgy a gyerek, hogy "kipaterolom" a megszokott helyéről. Mondjuk kicsit érdekesen alakult a dolog, mert kb. 9 hónapja az a szokása, hogy hajnali 2 körül felébred és átvonul hozzám. De a saját ágyában alszik el. Ez amúgy úgy alakult, hogy kisebb korában olyan reggel 6 körül ébredt, és én félálomban mindig magam mellé vettem, hogy lehessen még 1-2 órát aludni. Aztán valahogy egyre korábban jött át. Mindegy, majd lassan változtatunk ezen is. Bár én igazából nem bánom, jó érzés, ahogy ott szuszog a fülembe, de azért jobb lenne, ha a saját helyén aludna reggelig.

11 évesen tuti nem fog velem aludni. Az egy dolog, hogy néha bebújik a gyerek a szülői ágyba, kicsi koromban reggelente én is átvonultam anyámékhoz, de egész éjjel ott aludni...

Azt hiszem, hogy amit mondani szerettem volna, már mindent elmondtak az előttem szólók.

Annyit tennék hozzá, hogy hozzánk csak vendégségbe jött a párom nagy lánya, és az éjszaka közepén befészkelte magát kettőnk közé az ágyba, na akkor csattantam.

Volt hiszti, meg sirás, meg minden, de amikor azt mondtam neki, hogy öltözzön, és viszem haza az anyjához, ha nem hajlandó a kishúgával egy szobában aludni, hanem ragaszkodik ahhoz, hogy velünk egy ágyban aludjon, akkor mindjárt fordult a kocka.

Ezek a gyerekek lelkileg természetesen sérültek, de nagyon is jól tudják, hogy mivel tartsák sakkban a maradék szülőt, nem tanultak alkalmazkodni kellőképpen, sem elfogadni nem tudják, hogy nem lehet minden az ő igényeik szerint.

Gyorsan cselekedj, mielőtt téged is manipulálni kezdene, kérd a férjedet hatalmas önuralomra, és ennek a helyzetnek a mielőbbi megoldására.

És még valami, ha megengeded:

Bármennyire is sajnálod, és bármennyire is szereted, ne akarj az anyja lenni!

Találjon benned barátra, legőszintébb barátnőre, a szeretete ha kell, majd idővel átalakul, de amennyiben érzi azt, hogy bármit megtennél a szeretetéért, pillanatok alatt neked is a fejedre nől. Tanitsd tiszteletre, épits bizalomra, de semmiképp feltétel nélküli szeretetre. Eddig valószinűleg úgy nevelte a párod, azért is jutottatok ide, itt az ideje, hogy új kapcsolati alapokra épüljön a kis családod!

Sok sikert kivánok neked!

Szia!

Szerintem kaptál egy jó tippet: kössétek valami évfordulóhoz a külön költözését. Pl jön az új év, január 1-től az új szobájában alszik.

Amióta hazahoztuk a kisfiunkat a kórházból, azóta külön szobában alszik. A hálószoba a miénk.

Születésüktől külön alszanak (3 gyerek).

Szerintem a kislány csak kihasználja ezt az "érzékeny vagyok, mert nincs anyukám" szituációt, hogy azt tegyen az apjával, amit csak akar.

Én is tudnék mesélni a gyerekkoromról (apám ivott, verte anyámat, majd váltak, engem elrabolt, stb...), mégse lettem ilyen, tök normális ember vagyok, mert senki nem akart úgy nevelni, hogy "jaj, te szegény, téged sajnálni kell".

Ezt javaslom párod figyelmébe ajánlani.

Beteges egy 12 éves lánynak az apjával aludnia. Te meg ne aludj vele és kész. Ne engedjétek oda, küldjétek vissza az ágyába mindig. Apuka meg nőjön fel, így drogos csavargó lánya lesz, ha nem tud neki NEM-et mondani. Meg KELL tanulnia, a gyerek érdekében!!!

Kislanyom 1 hetes kora ota kulon alszik.

Nem probaltatok neki elmagyarazni, hogy ennyi idos korban ez "csunya" es csufolni fogjak? Hat nem irigyellek, ha mas nem, magatol kulon fog menni nemsoka, mert cikinek fogja erezni (remelhetoleg)