Az Édesanyámnak valószínűleg szeretője van. Mit tegyek?

SEMMI KÖZÖD HOZZÁ!

Ha úgy látja jónak, majd szóba hozza úgyis. Mellesleg, minek beszélnél vele erről?!?!?!

"....és vagy simán átver, vagy igazat mond de én nem tudok hinni neki...

Ezt te írtad........:D

Szia!

Noha az első válaszoló hangos megjegyzése szerintem túlzó és durva, csatlakoznom kell az előttem szólókhoz. NE csinálj semmi ilyesmit. Különösen ne ezt a hazugságfelismerő izét ne nyomasd. Igenis van közöd hozzá, nem erről van szó, de ezer oka lehet annak, ha valaki szeretőt tart, és noha szerintem ez elítélendő dolog, a kapcsolatotokat teheti tönkre egy szembesítés.

Eleve, miért nézegette a nővéred anyád SMSeit? Na mindegy.

Ha akarsz szembesíteni, hát csak nagyon-nagyon-nagyon finoman tedd. De inkább ne.

Felnőtt emberek vagytok.Miért kell bele szólni egy másik felnőtt ember életébe??A nővéred és te is inkább a saját éltetekkel foglalkozzatok!

Finoman mondva mindenki a saját háza táján sepregessen!!

Már ne haragudj,de azért mert anyukád felnevelt titeket,már jogot kaptatok,hogy bele szóljatok a magánügyeibe?

Kedves Kérdező!

Ne hidd el azt, hogy nincs közöd ehhez az egészhez. Attól, hogy te magad, és a nővéred is felnőtt emberek vagytok, még a szüleitekről van szó. Mi sem természetesebb annál, hogy ilyesmit az ember nem tud, és nem is akar szó nélkül hagyni. Tudom, mit érzel, sajnos ugyanebben a cipőben járok. Az édesanyám csalja az édesapámat, nem kevesebb, mint másfél éve. A kezdetek kezdetén próbáltam nem odafigyelni, nem törődni, azt gondoltam, meg fog jönni az esze. Igaz, hogy nem tudhatom, mi vezetett a szüleim házasságában idáig, ezért is gondoltam azt, hogy jobb hagyni. Így is tettem. Ez volt életem eddigi legnagyobb tévedése. Nálunk kicsit más a helyzet, a húgom, és én is otthon éltünk, akkor még nem voltam 18. A mai napig magamat ostorozom, ha kinyitom a számat, talán rengeteg szenvedéstől megkímélhettem volna mindenkit. Te ismered az édesanyádat, te tudod, hogy milyen nő, sejtened kell, hogyan reagálna egy szembesítésre. Ha úgy gondolod, van esély arra, hogy hatni tudsz rá, és minden bántás, indulat nélkül tudsz vele beszélni erről, én azt mondom, mindenképpen vágj bele. Ha nem vagy biztos abban, hogy megfelelően tudjátok majd kezelni a helyzetet, - tudom, iszonyatosan nehéz - de uralkodnod kell magadon, és úgy tenni, mintha mit sem sejtenél. Egy ilyen "szembesítés" szörnyű kalamajkát gerjeszthet. Lehet, úgy érzed, semmi nem lehet rosszabb egy hazugságban eltöltött karácsonynál, de végig kell csinálnotok.

A későbbiekre nézve pedig azt tanácsolom, hogy ha eldurvulna a helyzet, és az édesanyátok titkos kapcsolata már nemcsak sms-ekben nyilvánulna meg, ne hagyjátok magatokat hazugságokra kényszeríteni. Én soha, semmit nem tettem szóvá, egy idő után már testvérem, és az én szemem láttára telefonálta végig a délutánokat, míg édesapánk dolgozott. Hallgattunk, tűrtünk. Én mára teljesen belebetegedtem, pedig augusztus óta havonta egyszer vagyok otthon, de akkoris csak ezt látom. A legutóbbi hazalátogatásom alkalmával sírva könyörögtem neki, hogy ha nem tette meg eddig se értem, se a húgomért, se a házasságáért, a családjárt azt, hogy elhagyja azt a férfit, legalább azt értse meg, hogy nem akarom ezt végignézni, mert tönkretesz. Azt mondtam neki, hogy ha mégegyszer meg meri tenni, hogy előttem telefonálgat vagy akármilyen címszó alatt találkozóra megy a pasijával úgy, hogy az nekem teljesen nyilvánvaló, a következő vonattal elutazom. Nem voltam fenyegető, bántó, nem kértem, hogy változtassa meg az életét, csak teljesen elkeseredtem, és úgy éreztem, hogy nem bírom tovább ennek a hazugságnak a terhét, zokogtam, remegtem, és őt már ez sem érdekelte. Mi így állunk. Teljesen eldeformálta a személyiségét a kettős élet, kipusztította belőle az anyaságot, a család tiszteletét.

Kívánom Nektek, hogy másképp alakuljanak a családi ügyeitek, és ha úgy érzitek, hogy belekeveredtek hazugságokba, terítsetek. Amíg nem történik olyasmi, ami közvetlenül érint benneteket, tehát nem vesztek észre rajta változást, meg kell próbálnotok feldolgozni, elfogadni, megérteni. Helyezzétek előtérbe a saját kis dolgaitokat, ti a korotoknál fogva már megtehetitek - én is ezen vagyok.

Ha bármiben tudok segíteni vagy akármi érdekel a személyes példámmal kapcsolatban (sokféle eshetőség megtörtént már), privátban megtalálsz.

Szia!

Mint szülő azt mondom, semmi közötök hozzá. Ha a gyerekem, gyerekeim ide állnának elém és számon kérnének, nagyon felháborodnék, nem véleteleneül nem avatom bele őket, nem a barátaim, a gyerekeim. Most anyukádat látod elítélendőnek, pedig valami oka volt erre, valamivel hozzá járul ehhez apukád is, még ha közvetve is. Viszont egy ilyen dologba senki sem láthat bele, a gyerek az aki a legkevésbé.

Mim gyerek viszont az mondom, hogy megértem, hogy kétségbe estetek és mellbe vágott és talán utána járnék. Viszont már Ti is felnőttek vagytok, bárminnyere is hihetetlen, ez a kapcsolat ugyanolyan mint bárkié tele harcokkal, csak éppen a szüleitekről van szó.

Hasonlón mentem keresztül én is, csak apunak volt szeretője. A helyedben kimaradnék belőle, mert ha beleszóltok, valamelyik fél úgy fogja érezni, hogy elárultad. Ha elmondod apukádnak, akkor anyukád, ha nem mondod el és később kiderül, akkor apukád.

Maximum beszélj anyuddal, hogy tudsz a dologról. Ennyi,se tanács, se fenyegetőzés.

A szüleid felnőtt emberek, és te a GYEREKÜK vagy. Nem dolgod, hogy ilyenbe beleszólj.