Örökbefogadottak, bennetek is megfogalmazódtak már az alábbi kérdések?
Miért adtak örökbe? Tényleg a miértre vagyok kíváncsi vagy nem? Van elég bátorságom megtudni az igazságot?
_______________
Már 11 éves korom óta tudom, hogy a szüleim örökbefogadtak. Nem panaszkodhatom, mindent megtesznek értem, a sajátjukként szeretnek, talán még jobban is, mintha a vér szerinti gyerekük lennék. Mégis mostanában hajt a kíváncsiság, érdekel az indok, hogy csecsemő koromban miért döntött úgy az a pár, hogy eldob magától. Sokszor érzem azt, hogy nem tudok kiteljesedni, talán emiatt a kiskori "szakadás" miatt. De nem vagyok benne biztos, hogy tudni akarom az igazságot, mert mi történik akkor, ha visszaránt az eddig kitaposott utamon.
Ti, akik hasonló cipőben jártok, volt merszetek utánajárni az "eredeteteknek"? Mi volt az indok, amiért nem azok neveltek fel, akikhez vérszerint tartoztok? Negatív kihatással lett az életetekre, vagy előrébb vitt Titeket olyan téren, hogy világosabban láttátok a céljaitokat?
Egy önmagát kereső lány (20)
Szia, igaz én nem örökbe fogadott vagyok, de ismerek egy párt, akinek a gyermeke örökbe fogadott. Az õ anyjának azért nem kellett, mert csak. Indok nincs, talán annyi, hogy ez a picur volt a sokadik gyermeke, akit megszült.
A te szülõanyád nem tudom, miért adott örökbe (nem megfelelõ anyagi helyzet, tul fiatal volt...) de örülj annak, hogy élsz és nem abortuszra ment, îgy legalább lett esélyed azzá válni, aki ma lettél.
Köszönöm az eddigi válaszokat.
#2: Félreértesz, tudom, hogy nem az én hibám volt, viszont úgy érzem, hogy a jellemfejlődésemhez szükséges lenne ez a tudás, mert mindig is egyfajta hiányérzettel küzködtem, és a kapcsolataim terén is érzem a távolságtartást, mélyen, pszichésen félek attól, hogy az emberek újra és újra ellöknek maguktól. Ezért gondolkozok azon, hogy esetleg meg kéne tudnom az okokat, viszont nem igazán van merszem, így kíváncsi vagyok azoknak a véleményére, akik hasonló cipőben járnak, átestek ezen a fázison.
Szia
A legjobb baratnomet adoptaltak a szulei. Nem olyan reg talan ugy ot eve dontott ugy hogy megkeresi az igazi szuleit ( a nevelo szulei ugy neveltek mint egy hercegnot), nem volt konnyu de sikerult.
O is valaszokat akart mint te de az alkoholista edesanyja egy normalis mondatott nem tudod mondani (edesapja meghalt szinten alkoholista volt), de van hat testvere akik nem voltak olyan szerencsesek mint o.
Szoval osszetort a kis alomvilaga ahol minden szep es jo, mikor meglatta hogy a testverei es edesanyja hogy elnek.
Nem tartja veluk a kapcsolatott.
Valaszokat akarsz, de mi lesz ha olyat tudsz meg amit nem akarsz tudni?
Én nem tudtam, hogy örökbefogadott vagyok, negyvenesen tudtam meg, amikor az édesanyámék (örökbefogadó szüleim) már nem éltek. Munkámból kifolyólag viszonylag könnyen hozzájutottam az iratokhoz, így elmentem megnézni a génadómat. Mit mondjak? Az iratok alapján már tudtam, miért adott örökbe (vettek el tőle anno), de nem is mutatkoztam be neki, és nem mondtam meg, ki vagyok. Undorodtam tőle (pedig még így idősen is szép volt), de ez a találkozó csak arra volt jó, hogy rájöjjek, hogy az édesanyámék még annál is csodálatosabb emberek voltak, mint amilyeneknek hittem őket, hogy végtelen szeretetem mellé még hatalmas adag hála is társuljon, mert ha a génadóm nevel fel, jó esetben hajléktalan, vagy egy csóró senki, esetleg k lehetnék ma...
Egyedül azt sajnálom, hogy a testvéreimet (kiderült, hogy van néhány bátyám, őket is örökbe fogadták) nem mertem megkeresni, de a környezetemben mai napig nem tudják, hogy örökbefogadott vagyok.
Nekem egy jó barátnöm volt örökbefogadott, neki az örökbefogadó szülei kezdettöl fogva nyiltan beszéltek arról, hogy nem az "anya" szülte. Mindig mondták neki, hogy a biológiai anyja egész biztos nem ok nélkül adta örökbe, és ha felnött lesz, segítenek megkeresni, ha akarja a lány.
Amikor 16 éves lett, együtt jártak utána, és amit megtudott, az megbékítette a helyzettel.
Az anya 18 évesen lett terhes a barátjától, aki a terhesség hírére otthagyta. A lány szülei nem éltek, a nagymama nevelte, de nekik is alig volt ennivalóra is pénzük (kisnyugdíj meg családi pótlék), és részben ezért, részben mert még érettségi elött állt, lemondott a gyerekröl. Úgy gondolta, hogy 18 évesen, végzettség nélkül, a semmi jövedelemre nem tudja a gyereket felnevelni, azt nem akarja, hogy nélkülözzön. Ezért lemondott róla, és így akart a gyereknek jobb jövöt biztosítani.
A történek meg a találkozás mindenkit nagyon felkavart, de miután kicsit lenyugodtak, eldöntötték, hogy a szülöanya is részt vesz a lány életében, mint a család barátja. A barátnöm azóta is jó kapcsolatban van vele is, és megérti és elfogadja, hogy igy a döntött annak idején, és ezzel neki lehetövé tette, hogy kiegyensúlyozott, elégedett emberke legyen belöle.
keresd meg a ver szerinti szuleidet megtudhatsz erdekes dolgokat....
tolem azert vettek el a komunistak a babamat mert kulfoldre szoktem a politikai borton elol.
erdekes volt a talalkozasevek mulva,elvettek a nevet is
Szia
En egy 14 eves lany vagyok, es en is orokbefogadott vagyok 😋
Nekem nagyon koran megmondtam a szuleim (6eves koromban) hogy mi a helyzet
Akkor meg nem igazan fogtam fel viszont mostmar h felfogtam es tudom h nem kellettem neki rosszul erint.. Emiatt lettem kenyszeres depresszios, nemtudom nyitni az emberek fele, senkiben sem bizok meg 😕
A szuleimmel nem valami jo a kapcsolatom sajnos szoval meg ez is neheziti a dolgot😁
Viszont 18eves koromban mar jogomban all tudni h ki a szuloanyam es varom hogy megtudjam , szerintem te is probald meg megtudni😉
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!