Hölgyek! Ti mennyire szoktátok cseszegetni a férjeteket párotokat hogy pl ezt ne ide vagy oda rakd vagy ne így vagy úgy csináld?

Elsö :DDD

Azt hiszem, en is eljutottam mar erre a szintre, de bizonyos dolgokat megis muszaj szova tennem. Az a baj, hogy pl. amikor a kisbabanak reggelre elökeszitett ruhaknal nem figyel, hogy az ott maradjon, ne kerüljön ra mas halom, tehat hogy kezre alljon, az rengeteg nehezseget okoz reggel es idöt rabol, igy emiatt s elkeshetünk az ovibol. Vagy amikor atallitja az autosülesemet, igy erre nem szamitva ezzel kezdhetem az oviba indulast. Az sem fair, hogyha nem veszi ki reszet a közös feladatainkbol, es ram több marad, pl. betegen ejfelig pakolok-fözök...stb, ket szoptatas között, mig ö munka utan (3 orakor) lefekszik aludni par orara, majd vecen ül a telojaval jatszani, este pedig a teve elött tesped - egesz nap gyakorlatilag csak evett es este megmosta a gyerek fogat meg megcsikizte az agyon - szerinted nem kellene szova tennem, sokadszorra is? Es ha emellett hetvegen meg anyosekhoz repül, nekik "segiteni", mig ök teveznek-nyaron napoznak az udvaron (egeszsegesen)?

Az sem tölt el boldogsaggal, hogy a fel etkezöasztal allandoan tele van ramolva, igy kuporgunk eveskor, es a gyerek rajzai es iroeszközei valoban otthagyhatok, de a ferjem szamitogepe es aktualis babralt eszközei (ceruzaelemek...stb) is allando jelleggel ott? Na, ez csak egy bennem felmerült gondolat, amire fel Sem horkantam addig, amig a szüleit, testveret varva hozzank latogatoba elpakolta!!! Ilyenkor porszivozik felmos es hasonlok, soha nem latott rend a konyhan is. Szoval engem inkabb az idegesit, hogy a mi (en) igenyünket lesz@.rja, lehet kupi, de ha a rokonai jönnek, nekik minek? Igy emiatt szoktam mondogatni.

Kedves kerdest feltevö ferfi, azt csak a ferfiak elik meg ugy, hogy cseszegetes. Mi keresnek hivjuk, csak szazadik keres utan mar mashogy hangzik. Mondogatas vagy barmi, de annal hibatlanabbnak gondoljuk magunkat, hogy bevallanank, rarivalltunk barkire, mi szereny kis baranykak... :)

Ja, ha ilyenekre gondoltal, kedves Kerdezö: ilyen zokni meg fogkrem tema regen nem erdekel, a nappali kanapejan tarolt hetköznapi ruhai sem (csak amikor elrakja az anyjat vendegsegbe varva).

Erdekes, az en ferjem sem tudja megjegyezni a mosogatogepbepakolast tovabba kipakolasnal az eszközök, edenyek helyet (hü, micsoda labirintus azt az egy kihuzhato fiokot megtalalni!), pedig különösen a csaszarmetszesek utan lett volna neki hasznos, nekem meg könnyebb.

Es az en ferjem is egyebkent cseszegetesnek eli meg, ha szova teszem, hogy a közös feladataink fele az öve, azaz addig nincs jatek/teve...stb, amig mind2-en kesz vagyunk. Az ö erve: de neki pihenesre van szüksege. (Ja, h nekem is? azt mar nem is hallja.)

Es meg akkor is mondogatni szoktam, amikor elvarja, hogy menjünk szülinapra meg a joegtudjahova a szüleihez, rokonaihoz, amikor en kinyulva az evek ota huzodo faradsagtol szivesen pihennek vagy akar az otthon evek ota felbehagyott feladatokkal foglalkoznek, amire SOHA nincs idö, h vegre a rend iranyaba induljon minden.

14.

Az alaprendszer a hibás :). Nálunk nincsenek igazán pakoló felületek ahol kupi lehetne - tudatosan. Inkább gardrobot csináltunk a kamrából és így már nem is tud úszni a lakás. Nem csak a ruháknak, hanem egyébeknek is itt a polca. Pakolásra, bármire van külön zuga, ahol meg tőlem kitömött patkányt is tarhat :).

Ha főz, akkor ő főz. Ő sem dumál bele én hogy csinálom, én sem irányítgatom. Ha akarta csinálni, meg is tudja oldani. Ha nem, akkor meg úgyis kérdez :).

Nincs pitiáner cseszegetés, tisztelet van, meg sok humorérzék. Inkább elhülyéskedjük a dolgokat.

Ettől függetlenül a ház rendben, az udvar rendben, és mi sem öljük egymást. A rendszer működik.

Sokszor ott a gond, hogy olyanon is képesek felrántani magukat az emberek, amire 2 nap múlva már nem is emlékeznek, pedig az ilyenekből kirobbanó x órás vita/mosolyszünet idejét már nem kapják vissza, hogy értelmesre fordítsák.

Nem mondom, hogy nálunk nincs vita, de nem olyanra pazarlom a muníciót, hogy hová rakta a zokniját, vagy hogy reggelente miért nem pakol el maga után, miért tett piros aranyat is a levesbe, amikor marhára nem kell bele, stb.

Őt szeretem, ami nekem azt jelenti, hogy a hibáit felismerve is így gondolkozok. Természetesen nem szeretem a hibáit, dehogy is :D, sőt nagyon idegesítő tud lenni egyik-másik, de el tudom őket fogadni, mert nyiván nekem is vannak, amiket meg ő fogad el, pedig nyilván van olyan pillanatam amikor megszorongatná nyakam.

Mielőtt még rózsaszín szemüveggel vádolna valaki, jelentem 6 éve vagyunk együtt, ami alatt kb. 12 évnyi élmény/baj ért minket, de még mindig ha elutazik, amíg országhatáron belül van, végig beszélgetjük az utat (4-5 óra) és még mindig vele tudok a legnagyobbakat nevetni. Illetve minden pénteken elvisz randizni :), függetlenül attól hogy együtt élünk. (Mielőtt lekapják a 10 körmükről a párjukat hölgyeim, ez hamburgert jelent és sétát, vagy kikötői hajóbámulást, tehát semmi extra kölcséges dolog)

Ez nem kivételes, csak az elejétől nem hazudtunk arról a másiknak, milyenek is vagyunk. Mert az eb bizony itt van elhantolva. Az együttjárásos szakaszban mindenki a szép oldalát mutatja, házasság előtt max a kicsit rosszabb verziót, aztán meg csőstül kezd ömleni a sz*r.

A megoldás az igazságban rejlik. Ha már az elején nem vetítünk, akkorn nem sok meglepetés érhet a későbbiekben, amiért cseszegethetjük egymást, mivel tudtuk a stiklijeit.

Bár így jóval kevesebb pár jutna el mondjuk a 10. randiig :D.