Férfiak! Ha kiderülne, hogy a gyereketek nem is a tiétek, nem foglalkoznátok vele többet?

Mikor derülne ki? Magzati időszakban? Majd akkor, mikor már húsz éves? Ha kisgyermek korban derülne ki, akkor állami gondozásba kerülne, mert anyu le lenne takarva lepedővel, indulna utolsó útjára, én meg mennék a börtönbe, illetve vinnének...

Dehogy nevelgetném tovább a kis fattyút. Sőt összeírnám addig nekem mennyipénzembe fájt és kifizettetném vele.

A dolog nagyban függ az egyéb körülményektől. Attól pl. ha esetleg kiderülne valami orvosi vizsgálatból, hogy a férj terméketlen, ami persze nehezebben visszavetíthető a múltba, de lehetnek ráutaló jelek (pl. a gyerek későn "jött"). Ilyenkor "igazolható" a feleség félrelépése "gyerekszerzés" okán. Ha egyébként boldog a család és jó a házasság, akkor minek később boldogtalanságot okozni és szétrobbantani az egészet ? És természetesen függ a "nevelőapa" és a gyerek egymáshoz való kötődésén is. Két ember közti szeretetteljes kapcsolat független attól, hogy vér szerinti kapcsolatban vannak-e egymással vagy nem. Egyébként ugye állítólag a nőgyógyászok és genetikusok tudják már régóta, hogy a gyerek a kapcsolatoknak kb. 20%-ánál nem az "apa" gyereke! Persze, ha a házastársak közti kapcsolat amúgy sem a legszorosabb, ráadásul a gyerek nagyon kicsi még és vele nem is tudott kialakulni szoros kapcsolat, akkor semmi kivetnivaló nincs a szétválásban.

Nagyon-nagyon nem ugyanaz. De más tapasztalatom nem lévén, én csak azt tudom mondani, hogy van egy édes és két féltestvérem. Az édes testvéremmel soha nem jöttünk ki, de mint vérem, minden bántás ellenére mellette vagyok és leszek. Akkor is, ha feleannyira nem szeretem, mint az egyik mostohatestvérem, aki viszont sokkal közelebb áll hozzám.