Szerintetek mit tegyek? Egyáltalán melyikünknek 'van igaza"?
A kislányom most egy éves. Nagyon eleven, tényleg mindent mindenhonnan le-szétszed, felborít, kiborít, stb. Már jár.
Jár nekem a GYED. A férjem mégis már a baba 3 hetes korától fogva elvárja, hogy dolgozzam az ő vállalkozásában. Szülés előtt volt munkahelyem, s a mellett dolgoztam még az ő vállalkozásában is, napi 1-2 órát. Férjemnek is van munkahelye, a mellett szokott még pluszban ő is dolgozni, plusz ezt az üzletágat rám alapozta.
Én már terhesen mondtam neki, hogy járni fog a GYED, nem szeretnék a baba mellett dolgozni, mert szerintem nem véletlenül van az, hogy 1 éves korig nem lehet, de ő úgy csinált, mintha nem fogta volna fel, amit mondok.
Míg a lányom többször aludt egy nap, még meg is tudtam oldani, mostanra viszont már csak egyet alszik, sőt naponta kell főznöm, hisz ő is azt eszi, és már nem nagyon bírom idegileg ezt így. A gyerek sínyli meg, mert ordítok vele, lelkiismeret furdalásom van, stb. Sokszor próbálom mondani az apjának, hogy nem jó így, vegye komolyan, de hajthatatlan. Van egy autó deviza hitele még házasságunk előttről, ami sok-sok pénzt visz el, meg maga a kocsi is, amúgy nem szorulnánk szerintem rá erre a megoldásra. A helyzet azért sürgős, mert kiderült, hogy becsúszott egy újabb bébi. (amúgy valamikor mindenképp szerettem volna egy kistestvért).
MIT TEGYEK???
válasza:20-as. Pont ez a lényeg, hogy a család megélhetését apukának megteremteni, anyukának vacsit főzni, na ez az, hogy nálunk ez nem így van. Család megélhetését megteremti anyuci és apuci, házimunkát viszi anyuci és csak anyuci!
Férfi vagy az biztos!
válasza: válasza:Nekem mèg csak 10 hònapos a lànyom ,(kèt hete stabilan jàr) folyton rosszalkodik valamit...most a kedvenc ràtenyerel a konvektorra aztàn sir.. persze nem hagyom...fèrjem estig dolgozik 50 percet utazik, nem vàrom tőle hogy segìtsen...mindennap főzök,én viszem hàztartàst ès a kertet. Suliba jàrok(mert azt hittem unatkozni fogok)Gyedet kapok mèg nem is rosszat, de az àlmainkhoz, cèljainkhoz több pènz kell.ezèrt most keresek valakit a kicsim mellè mert 6 òràban vissza kell mennem dolgozni.
Fèl kezem odaadnàm ha otthon könyvelhetnèk, felvennèk valakit akkor is de ott lennèk.
nem vagyok szuperanya-nagyon nem de èvente több milliò nő megy dolgozni pàr hònapos gyereke mellől, főz vacsoràt stb...
szerintem mi mai nők tùldramatizàljuk az èletünket...
Igen, az utolsó válasszal mélységesen egyetértek mostmár. A válaszaitokat köszönöm, mert éppen ez derült ki azokból is, hogy többfélék vagyunk. Nem mindenkinek ugyan az a teherbírása, pedig - ahogy pszichológiából tanultam - mentálisan egészségesnek nevezünk olyan embereket is, akiknek kisebb a teherbírásuk. Ez egyszerűen úgy nem egyforma, ahogy az sem, hogy milyen színű a bőrünk színe. Valóban én is azt gondolom, hogy ezt tudomásul kellene vennünk. Legalább a férjemnek tudomásul kéne, ha már mást úgysem érdekel. :-(
Amúgy érdekes, mert én nagyon jó tanuló voltam, szereztem több diplomát is, munka mellett, mindig volt állásom, mégis azt érzem, hogy most stop, közben férjem, aki most annyit dolgozik, mint egy igásló, s láthatóan nem nagyon fárad el, nincs igénye nyaralásra, sportra, kikapcsolódásra, régen mégis nem volt aktív élete, rossz tanuló volt, nem mert felsőoktatásba menni, sok éven át munka nélküli volt, mert nem hitt magában, hogy megállná a helyét, és most ő szárnyal, mióta házasok vagyunk, én meg kvázi lepukkantam. Érdekes ez:-(
Lehet egy év pihenőre volna csupán szükségem, hogy akkor csak a h.t. gyerekek legyenek, s újra én is szárnyakat kapnék. Jaj.
válasza:Igen, az emberek teherbírása nem egyforma. Korábban én is több mindent próbáltam párhuzamosan csinálni, lehetőleg mindent egyszerre akartam. Nemrég voltunk abban a periódusunkban, hogy ház kellett, gyereket vállaltunk, visszamentem dolgozni, a munkához tanulnom kellett, mellette gyerek és háztartás (+ kert) Persze, hogy nem ment. Illetve egy darabig ment, de én is majd szétestem/vagy majd szétrobbantam a stressztől. Aztán beláttam, hogy ez így nem fog menni, rámegy az idegrendszerem és a gyereknek sem jó.
Útban van a második, és úgy döntöttünk, én most már (majdnem) semmi másra nem fogok koncentrálni, mint a két gyerekre. Egyszerűen "csak" anyuka leszek. Persze, majd 1-1,5 éves korában nekiállok ismét tanulni, mert dolgozni gyes után is kell valahol, és ennyi kihagyás után nehéz lesz újra kezdeni. De mást nem vállalok. Egyém az otthoni munka, a párom meg keresi a pénzt. Szerencsére nekem nem kell meggyőznöm, mert ő így tartja természetesnek. Inkább arról beszélgetünk, hogy ha megyek dolgozni, eleinte valami 6 órás munkát keressek, mert az én dolgom lesz, hogy menjek a gyerekekért, oviba, iskolába, vigyem őket külön órákra, edzésre...stb.
Szóval ne keseredj el, annyit vállalj, amennyit bírsz. A férjednek ezt meg kell értenie. Aztán ha nőnek a gyerekek, lesz még kb. 30 éved nyugdíjig, hogy dolgozhass a családi vállalkozásban, meg mellette máshol.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!