A gyereknek joga van tudni az igazságot a szüleiről?

Az apa nem találkozhat a gyerekkel, mert nem adják meg neki az örökbefogadó szülök nevét.

Ilyen esetben nem tudom, hogy tényleg mi a jó, mert egy pici gyereket ilyen családi háttérrel konfrontáltatni nem jó dolog. Ugyanis emiatt igen komoly neurózisok alakulhatnak ki nála.

Viszont az még mindig elöfordulhat, hogy valaki mástól tudja meg az igazságot, és akkor sem lesz könnyü elviselnie.

Ha már felnött, akkor lehetséges, hogy fel tudja fogni, hogy az apja nem egészen beszámítható állapotban volt, amikor - feltehetöen félig-meddig véletlen - megölt valakit, az anya meg labilis volt a terhesség miatt. (Mert szerintem ez nem egészen ugyanaz, mintha az apa elöre megfontoltan ölt volna embert, és az anya sem igy reagált volna, ha nem terhes.)

Egy kicsi gyerek ezt nem tudja felfogni, feldolgozni. Én is ezt mondtam volna.. Aztán ha majd egyszer felnő és valahogy a fülébe jut az igazság, akkor biztosan dühös lesz, de egy felnőtt embernek már el tudod magyarázni, hogy miért nem mondtad el az igazságot korábban.

Feldolgozni nagyon nehéz lenne, de megértetni azt, hogy miért nem mondták el neki, mikor kicsi volt, sokkal egyszerűbb.

Jól gondolod, nincs semmi beleszólásod.

Amellett, mivel csak egy kolléganődről van szó, annyit tudsz csak, amennyit ő - úgy tűnik, rendkívül könnyelműen - megosztott veled. Te meg épp visszaélsz a bizalmával, ország-világ elé teregeted a neten azt, amiről ő nem akar beszélni.

Ha dühöt érzel a szavaimból, igen, van benne: az én családomban is akadt efféle jóindulatú mindentudó hölgyemény, aki miatt évekig nem találtam a helyem.

... és ahogy ő, nyilván te is ki fogod kérni magadnak a szavaimat, hiszen "te csak jót akartál", pedig dehogy! Te csak bele akarsz szólni mindenáron olyasmibe, amihez semmi közöd, de miért is? Fel akarsz vágni mások előtt, hogy te milyen jólértesült vagy? Vagy mi a búbánatért akarsz beleavatkozni olyasmibe, amihez az égvilágon semmi közöd?

Komolyan kíváncsi lennék a hozzád hasonló emberek gondolkodására - de csak így a távolból, a való életben messziről elkerülöm őket, mert csak bajt okoznak mindenkire.

Joga van tudni, de én sem engedném egy kiskorúnak a lelki nyugalmát feldúlni a nevelőszülők helyében ezzel. Ha legalább 16 lesz, akkor elmondanám neki, előbb nem.

Ha pedig valamelyik szemét "jóakaró" felvilágosítja előbb a kislányt, mint szabadna, akkor előbb beszélnék a gyerekkel, aztán pedig elmennék és úgy helyretenném a jóakarót, hogy csak úgy füstölne.

Olvasnivaló: Agatha Christie: Öt kismalac.

Többek között pontosan erről van szó benne.