Ki a hibás abban, hogy a gyerek nem akar az anyjával lenni?
Van egy 3 éves kislány. Szülei elváltak. Apja 2 hetente látogatja, anyja dolgozik, így minden nap a mama hozza el az oviból. A kislány sír, nem akar az anyukájával hazamenni. Panaszkodik, ha otthon vannak, és az anyja barátja ott alszik, őt elzavarják, nem foglalkoznak vele. A kislány anyukája a mamát hibáztatja mindenért. (A mamát, aki bármikor ráér, bármit eldob a kezéből ha a lánya füttyent, hogy a kislányra kell vigyázni). Sokszor előfordult, hogy péntek estétől vasárnap estig a kislány nem is látta az anyját, mert az a barátjánál volt. A kislány fél, hogy az apja után az anyját is elveszíti, így is keveset vannak együtt. Az anyja ideges, mert egyedül nem tudja fenn tartani a lakást, és a barátjával is sokszor összekapnak. A mama próbál segíteni, de sokat sír, mert a lánya szerint ő a hibás mindenért.
Szerintetek?
12:17! Nem a mama vagyok, magamat nem említettem meg, bár én is a család része vagyok. Előttem zajlik minden, nem szeretném addig elmondani, hol foglalok állást ez ügyben, míg nem kapok néhány választ!
12:17! Szegény mamát ne akarjuk kórházba küldeni :) Nem tudom mi lenne akkor.
12:26! De a mama nem akar a kislánynak rosszat.
12:55! Az anyuka dolgozik, nem érne oda fél 5ig az oviba. A mamának meg 5 perc séta, és ott az ovi.
12:55! Rávilágítottál a lényegre. Nincs egy biztos pont sem az életében, illetve talán a mama. Az anyuka is mikor épp ráér, lepasszolja, egy férfi miatt. Szegény kislány lelkileg össze van törve. Mama persze engedékenyebb, de ez mindenhol így van. Mama ráér, játszik a kislánnyal. Ha a kislánynak ennie kell, mama is eszik vele pár falatot. Anyja mit csinál?! Leül a tévé elé, telefonál, lerakja a gyerek elé az ételt, aztán magára hagyja. Persze, hogy egy 3 éves nem akar egyedül enni. Az oviban sosincs vele gond.
13:09! A férfi inkább ágyasnak gondolja az anyát, mint barátnőnek. Apuka vidéken dolgozik, hétfőtől péntekig. 100-150 km-re utazik el, persze jól keres. Kislány nem szereti a barátot, hisz azt látja, hogy ő "veszi el tőle az anyukáját". Nem fél tőle, de nem szereti. A barát 40 éves, van egy fia (13 év körüli). Ő nem akar már sem gyereket, sem élettársat. Persze ezt anyukán kívűl mindenki látja, de hát nem mondhatjuk ezt meg neki, hisz semmi közünk hozzá.
13:11! De ha a gyerek a mamát jobban szereti, hisz ő többet van vele, akkor erőszakoljuk rá, hogy az anyjával legyen? Mikor még az anyja nem dolgozott, akkor is sokszor a mamára bízta a picit.
13:33! Így történt.
13:40! Apuka még mindig DOLGOZIK, messze a kislánytól. Apuka nem vadállat, szereti a kislányát, hétvégén van csak itthon, egyiket az új barátnőjével tölti, másikat a gyerekével.
14:21! Szegény gyerek miért?! Magyarázd meg, ha egy 3 évest okolsz valamiért.
16:32! A mama 2 lányt felnevelt, nem cseszte el anyuka nevelését. Ő is elvált a kislány apukájától, de ő a válás után sokat volt vele. Mama nem utálja az új pasit, senkit nem utál. Ilyenről szó sem volt. Még mindig nem vagyok mama:D
Gyerekkel együtt nem lehet lazítani? Az, hogy a kislány mit érez, nem érdekli. Ez is "simán belefér"?
Még annyi lemaradt, hogy az anyuka utálja az exférje anyját, az exférj apja meg dohányzik, ő hozzá sem akarja vinni a gyereket.
Megkérlek benneteket, hogy ne írjatok le olyanokat amiről szó nem esett. Nem kell szídni senkit sem, én sem teszem. Csak a tényeket írom le, minden itt zajlik/zajlott a szemem előtt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!