Ki a hibás abban, hogy a gyerek nem akar az anyjával lenni?
Van egy 3 éves kislány. Szülei elváltak. Apja 2 hetente látogatja, anyja dolgozik, így minden nap a mama hozza el az oviból. A kislány sír, nem akar az anyukájával hazamenni. Panaszkodik, ha otthon vannak, és az anyja barátja ott alszik, őt elzavarják, nem foglalkoznak vele. A kislány anyukája a mamát hibáztatja mindenért. (A mamát, aki bármikor ráér, bármit eldob a kezéből ha a lánya füttyent, hogy a kislányra kell vigyázni). Sokszor előfordult, hogy péntek estétől vasárnap estig a kislány nem is látta az anyját, mert az a barátjánál volt. A kislány fél, hogy az apja után az anyját is elveszíti, így is keveset vannak együtt. Az anyja ideges, mert egyedül nem tudja fenn tartani a lakást, és a barátjával is sokszor összekapnak. A mama próbál segíteni, de sokat sír, mert a lánya szerint ő a hibás mindenért.
Szerintetek?
szerintem az anyuka most akarja élni világát,nem akart gyerek lehetett a kislány
se a kislánnyal se a mamával nem törödik
ésszerübb lenne ha a papa,vagy a nagymama nevelné a kislányt
Az anyuka lassan 30 éves. Senki sem kényszerítette, hogy férjhez menjen, vagy gyereket szüljön. Ha már gyereke van, ne akarja élni a saját világát.
És egyetértek, hogy a férfi nem való az anya életébe, de hát az anyuka szerelmes.
Már a válás előtt is sokat volt a mamával a kislány, mert anyuka elment otthonról. Apuka meg vidéken dolgozott.
A nagymamának van épp elég gondja, nem tudja teljesen átvállalni a kislány nevelését. Az apja meg vidéken dolgozik, és már neki is van új kapcsolata.
A mama igenis tehet arról, hogy a lánya ilyen lett, kapásból az, hogy pattan a lánya minden szavára, gondolom, ez régen is így volt.
Anyukámék 3-an testvérek, anyu a legidősebb, aki mindig mindenben segített a szüleinek, azután is, hogy messze költözött, és semmire nem becsülik, az öccse ott maradt a környéken, nagy orvosi karriert futott be, és a legkisebb tesó, a húga, aki a szülők kedvence volt, kinyalták a fenekét, neki a buszt is megállították, hogy ne késsen az iskolából, nagy koponya, szó se róla, külföldön csinált orvosi karriert, de úgy viselkedik, mint ha mindenki az ő szolgája lenne, a gyerekét meg passzolgatja ide-oda, ha éppen nem iskolaidő van. És már senki nem tud rajta változtatni, úgyhogy majd a gyerektől fogja visszakapni, sőt, már kapja is a pofonokat, és nem érti, hogy a 8 éves gyereke miért hülye qrvázza őt, a saját anyját.
Nem kell senkinek (főleg a saját gyereknek) a csicskásának lenni, mert ha azt szokja meg, hogy mindig ugrik neki valaki, akkor ki is fogja használni, ő meg éli világát.
Itt azt tanácsolnám, hogy a gyerkőcöt lehet, hogy az apjához kéne helyezni, nagynénéméknél ez azért nem megoldás, mert szerencsétlen gyereknek az apja egy önmagára is igénytelen szélhámos...
Egyébként szerintem ez egyáltalán nem egyedülálló, hogy az új kapcsolat miatt a gyereket/gyerekeket elhanyagolják.
Nekem is elváltak a szüleim, bár én idősebb vagyok, 15 éves, de nem szeretek az anyukámhoz menni (apámmal élek) a barátja miatt. Konkrétan nem az zavar, hogy van, meg hogy ott él, hanem amikor velük avgyok, mindig úgy érzem magam, mint egy felesleges személy, aki kb. a gyertyát tartja. Én örülök anyukám boldogságának, csak ez így nekem nem hiányzik.
Ellentét apukám. Amikor itt van a barátnője, vagy mi náluk,akkor sincs ilyen érzésem. Lehet, hogy azért, mert ott is van 2 gyerek, így az barátnő hozzáállása is más.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!