Együttélésnél mennyire van olyan, hogy enyém-tiéd?

Konkrét ételt közösen eszünk (pl. paprikás krumplit, ha főzünk, akkor közös, szalámi, kenyér, zöldség, gyümölcs szintén), a nasi viszont osztódik. Ha kívánunk csipszet, csokit stb. abból kettőt veszünk. Vagy ha én gumicukot veszek, akkor a Férjemnek csokit veszünk, mert ő azt szereti.

Úgyhogy gyakorlatilag van enyém.tiéd, de mindenkinek jut, úgy vásárolunk.

25N

Nálunk nem nagyon van. S ha van akkor az csak "jelképes" ENYÉM vagy jelképes TIED.

Van, hogy kapok egy doboz csokit valakitől, s mire másodszor hazaérek már ki van bontva, ilyenkor mindig hülyülök, hogy megette a csokiMAT...

Olyan van, hogy az üzletben mikor vásárolunk akkor, nekem veszünk egy chpset, neki mondjuk egy snikerset, s akkor otthon mindenki eszi a magáét, de ha kér egyik a másikéból akkor persze nincs vita.

Kaján még sosem vesztünk össze:D az utolsó falatokat általában elosztjuk, ha valami finomságról van szó...

A tárgyak azok közösek, kivétel a laptopok, abban mindenki a sajátját használja. Persze nem baj ha bekapcsolom az övét, de nem szoktam.

A vízre allergiás vagyok én is, ezért ha hozok magamnak be vizet, akkor Neki is. S ha a részét megitta, akkor menjen és hozzon mást magának :D

23-L

Etelekbol sosem volt enyem, tied, mindembol annyit veszunk,hogy mindenkinek jusson,es ha elfogy veszunk megint.Nalunk egyebkent a fiunk eszi meg a csokikat,szerencse kell hozza,hogy mi is talaljunk meg belole:D

Tusfurdobol,tisztalkodasi szerekbol van mindenkinek sajtaja,es egymas parfumjet,ruhait sem hasznaljuk:D

Az autokra mondjuk neha,hogy enyem-tied,de ez a gyakorlatban csak megkulonbozteteskent szolgal,hiszen folyamatosan cserelgetjuk oket attol fuggoen ki hova megy.

Az ilyenekre vigyázunk, nem esszük el a dolgokat egymás elől. Néha túl előzékenyek is vagyunk, ma pl. direkt mondtam a páromnak, hogy ő is ehet körtét... Én vagyok rákattanva, miattam vettük őket, s ő az összeset kímélte, mert az az enyém... Pedig simán eheti, csak ne sokat (ipari mennyiségben tud gyümölcsöt enni, én viszont beosztom) és ne az utolsót :) Rengeteg egyéb gyümölcsünk van, neki pedig majdnem mindegy, úgyhogy sajnálni nem kell szegény párát.

Plusz szeretem tudni, mim van, kicsit zavarna, ha odamennék és nem találnék pl. aszalt szilvát, mert mind elfogyott... Az utolsó darab valamiknél mindig informáljuk a másikat :)

Kicsit árnyalja a helyzetet, hogy az elfogyott dolgok pótlása nem megy hipphopp, bár egyszerűbb esetben oda-vissza csak 10 km-t kell megtenni érte...

A poharainkat nem keverjük. Nem mintha olyan privát lenne, csak így alakult, azt a pici pont magunknak készített valamit nem issza meg a másik, csinál magának, ha kell. Ha érdekesebb dolgot készítek, akkor azonnal szólok, hogy tudja, van, ha pedig szerintem teljesen kihagyhatatlan, akkor meg is kapja kézbe (ha nem kell neki, megiszom én, de ilyen még nem fordult elő) :)

Flakonos italunk nincs, üveges/dobozos (alkohol) akad, az közös.

Alapvetően nincs. Az édesség úgy működik, hogy betárazunk, aztán esszük, amíg van. Ő sokkal többet, minden nap szüksége van rá. Inni teát szoktunk, megcsinálunk egy nagy adagot, aztán mindenki iszik a saját bögréjéből. Ha kimegyek újratölteni, felkapom az övét is és abba is töltök.

De ha azt mondom, hogy ezt az ásványvizet én akarom meginni, hogy tudjam mérni a folyadékfogyasztásom, akkor megérti és hoz magának másikat. Ez nem közös kassza, hanem odafigyelés kérdése.