A ti családotokban hány munkanélküli van?

A testvérem az, de erről nem az ország tehet, hanem ő maga. Félbehagyta az egyetemet, semmilyen képesítése sincs, munkát keresni is lusta...

Nálunk aki keresett, az talált is, még ha nem is rögtön, hanem csak 2-3 hónap után egyébként, szóval annyira nagyon aggódni nem kéne.

Anyukám nem dolgozik, de nem is nagyon akar. Apukám dolgozik, és az öcsém is gimnázium mellett félállásban. Ugyan nem keleti régió, de munkakeresés szempontjából nem túl szerencsés.

A húgom és én elköltöztünk Pestre. Itt van munka, ő dolgozik is folyamatosan. Én egyszer szórakoztam el a dolgot úgy, hogy kifogytam a pénzből, akkor nekiálltam bentlakásos állásokat pályázni. Egy ismerős elhozott kocsival, amikor jött, én meg rögtön ott is maradtam dolgozni. Akkor jöttem el, amikor már képeztem némi tartalékot. Most november végétől nincs munkám, de előtte extra sokat dolgoztam, úgyhogy megszavaztam magamnak egy hónap pihenőt. Ennek szellemében kerestem mást, 2-án kezdek.

Szerintem gondolkozzatok el azon, hogy ha nem is külföld, de Pest. Vagy kezdésnek bárhol az országban bentlakásos munka. Akkor tudtok félretenni és abból lépni. És mondjuk munkát keresni és költözni jobb régióba. Én 120 körül keresek havonta Pesten, igaz 40 el is megy egy albérleti szobára, de nem tudom a szakmám hasznosítani. A lakótársaim, akiknek jó szakmája van, inkább 160-200 nettó körül kapnak. Igaz, sokszor nem 8, hanem 10 órában dolgoznak, de ez akkor se rossz. Főleg ha otthon semmi lehetőségetek nincs.

Mi Dél-Alföldön élünk. A szüleim mindketten dolgoznak évek óta tartós munkahelyen. Tesóm is dolgozik. A párom ideköltözött, ő is talált itt munkát, bár nem a végzettségének megfelelő, de jobban szereti, mint azt amit tanult és jobban is keres vele a tapasztalataink szerint.

Én még az alapdiplomámat csinálom.

A párom családja Szolnok környéki, a húga még gimis, nem dolgozik, de a szülei mindketten igen, szintén tartós helyen.

A családban jelen pillanat nem tudok olyat mondani, aki munkanélküli, sem saját, sem a párom oldalán. Azt nem mondom, hogy mindenki elégedett a helyével, de van és már ennek is örülünk sajnos a mai világban.

Egy unokatesóm van, akinek nincs állása, de nincs is semmi végzettsége gimin kívül. Jó nagy hülye, hogy nem tanult tovább, pedig az esze meg lenne hozzá. Természetesen a Tescoba elmenni árufeltöltőnek, vagy bárminek derogál... Így nincs munkahelye. A munkaügyön keresztül ajánlottak volna neki napi 4 órában egy hivatali állást is egy kis pénzért, de azt sem vállalta el, mert ennyi pénzért hülye lesz. Nála gondolkozásbeli problémák vannak inkább. Kis pénz is több a semminél, átmenetileg meg jó az, dehát ha nem hát nem.

Anyának és apának saját cégben dolgoznak így mindig van munkájuk, öcsém és én egyetemre járunk, nincs munkánk. Illetve ez a munkánk hogy tanuljunk.

Tágabb rokonságban is mindenkinek van munkája, keresztapámat bocsátották el kb. fél éve, de egy hónap keresgélés után újra talált munkát és ugyanazt folytathatja amit addig is csinált (reklámszakember).

l24