Egyedül álló anyukák, nektek hogy sikerül helyt állni és erősnek lenni? Hogyan kezdtek új életet úgy, hogy a gyereket ne viselje meg, ha sűrűn lakik más helyen? Félek, hogy lelkileg sérül a sok környezet változástól.

2 éves lesz és válunk a férjemmel, költöztem már haza a szüleimhez és majd vissza a férjemhez, hogy minden jó lesz, de sajnos így 2-3 hónap után sem javult semmi, sok a vita és a feszültség. Munkát kell vállalnom, mert válni szeretnék, de ehhez el kell költöznöm a kicsikémmel, mert a környéken, ahol élünk nincs munkalehetőség.Ez már egy harmadik lakhely lenne a számára ilyen rövid idő alatt, és még 1 minimum lenne, mert ha sikerül túljutni a váláson albérletből saját lakásba szeretnék költözni....

Bölcsödébe kényszerülök adni a drágámat és persze minden idegen lesz, új lakhely, új környezet és még bölcsi is.

Közben pedig rohannak majd a napok és a válás is nagyon nehéz lesz, mert a férjem nem enged és megnehezít mindent, nincs tekintettel a gyerekünkre.

Most össze vagyok roskadva. (Egyet pedig biztosan tudok, elválok tőle, megcsalt és lehet még tart is hiába tagadja. 99%-os bizonyosságot nyeret minden, csapdákba csaltam és elárulta saját magát.)

Hogy legyek erős, amikor olyan nehéz boldogulni, félek nem kapok munkát és félek, hogy ártok a lányomnak, pedig nem szeretnék, a legjobbat szeretném számára.Imádom, ő az életem.

Hogy van ebből kiút és hogy lesz jó és honnan tudom, hogy jól cselekszem-e?