Miért nem tudok elszakadni tőle? Lehet félek a változástól?

Lassan 5 éve vagyok együtt a barátommal, néha úgy érzem, hogy alig várom hogy összeköltözzünk, milyen jó lesz együtt, szép, új lakás. Néha meg azon gondolkozom hogy tulajdonképpen miért is vagyok vele, amikor egy csomó dolgot nem szeretek benne? És néha ezen a 2 dolgon gondolkozom hogy miért van ez, hogy egyszer így, máskor úgy érzek?

Én alapvetően próbálok a kedvében járni, de azt hiszi, hogy nekem kell is, ő viszont szinte soha nem tenne semmit azért, hogy nekem is jó legyen. Nem gond hogy mind aketten ugyanolyan fáradtak vagyunk és nekem még a fejem is fáj, még kajáért küldözget, hozzak neki ezt-azt, meg masszírozzam a hátát. Közben meg semmi szeretetet nem kapok, nem is mondja ki azt a szót, hogy "szeretlek". Inkább annak örül, ha felidegesít. Olyan szavakkal/jellzőkkel illet engem, amiket utálok, tegnap este is 1 óra alatt legalább 50szer mondta és hiába kértem hogy fejezze be, mert utálom mikor így szólt, annál jobban mondta. Végül elfordulta, még 2-3 percig idegesített, aztán ő is elfordult.

Múltkoriban féltékeny volt egy ismerősére ,azt hitte van közte és köztem valami. És akkor mindennap kedves volt velem, mindennap kívánt stb. Aztán megmagyaráztam neki hogy nincs köztünk semmi, el is hitte, most meg már újra érdektelen.

Ha csinálunk képet, ami nagyon ritka (szülinapját sem akarja megörökíteni sose, meg karácsonyt sem) akkor az összes képen béna fejeket vág.

Miért nem tudom otthagyni?

Pedig sok pasi érdeklődik felé, de valahogy nem érdekelnek.

Egyébként ő az első pasim.