Miért nem tudok elszakadni itthonról?
Sziasztok!
20éves vagyok.Két éve fősuli miatt elköltöztem Szegedre.Ott egy évig bírtam,úgy,hogy minden héten hazajártam.Muszáj volt hazaköltözzek,borzasztó honvágyam volt.Pedig csak 90 kmre voltam... Most átmentem egy másik fősulira,ahova bejárós vagyok.Annyira jó érzés,hogy este a szobámba,az ágyamba alszok. Barátnőm felköltözött Pestre és párszor voltam nála. Olyan 4-5 napra megyek.Felérek hozzá,felhívom anyut,hogy odaértem,de máris egy olyan fura érzés fog el,hogy olyan jó lenne otthon lenni...
Tervezem,hogy elköltözök itthonról,de szerintem első héten már rohannék haza...Szeretnék saját lábamra állni,de valamiért nem megy.Pedig Szegeden is sok barátom volt,sokat buliztam,de mégis húzott a szívem.Anyuék elváltak kiskoromba,hárman maradtunk,mert van egy bátyám is.Anyunak nincs új kapcsolata,lehet ezért is félek itt hagyni,mert akkor egyedül maradna.
A környéken nem találnék állást,ezért muszáj lesz elköltözni innen.
Ti hogy tudtatok otthonról "elszakadni"?
előre is köszönöm!
Ti hogy tudtatok otthonról "elszakadni"?
El akartunk szakadni.
Ha lány vagy még meg is értem,de ha fiú akkor gázos,és lesznek még problémáid.
Én is így voltam a te korodban. Az én szüleim is elváltak és apukám meg is halt később. Én gimiben kolis voltam és gyűlöltem. Aztán fősuliban is kolis lettem, de ott már teljesen torkig voltam, fél év után hazaköltöztem, sulit váltottam. Anyukám azt mondta,h én sosem leszek önálló, ha így folytatom.
Nem lett igaza. 24 évesen külföldre költöztem és ha hiszed, ha nem NEM HIÁNYZIK! A család persze igen, de velük telefonon tartom a kapcsolatot. Évente megyek haza egy hétre és ennyi elég is.
Szerintem neked is csak idő kell. Nekem is voltak elhatározásaim, azelőtt is, de idő kellett hozzá, h kész legyek megvalósítani.
Kedves Kérdező!
Fősulit vidéken kezdtem, Pesttől 90 km-re, minden héten hazajártam és első hónapokban még pityeregtem is mert hiányzott a család és az otthonom :) Aztán lassan megszokja az ember, de ha nem, valahol az is természetes.
Most már 26 vagyok, férjem van és babám, de nincs nap hogy ne beszélnénk szüleimmel, és mivel 15 percre laknak, szinte minden nap találkozunk is, fagyizunk együtt, vacsorák, kirándulás, vagy csak elsétálunk anyu elé babámmal a munkahelyére délután.
Egy jó családban ahol nagy a szeretet és összetartás, teljesen természetes ha nem akar valaki 18 évesen meg 20 évesen menekülni onnan..persze aki önállóbb, hamarabb szeretne saját életet, de nagymamám szavaival élve "aki burokban nő fel, mindig a szüleihez jár haza" :)
Mi együtt, szüleimmel, férjemmel, húgommal és kisbabánkkal vagyunk egy család.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!