Miért nem tudok elszakadni itthonról?
Sziasztok!
20éves vagyok.Két éve fősuli miatt elköltöztem Szegedre.Ott egy évig bírtam,úgy,hogy minden héten hazajártam.Muszáj volt hazaköltözzek,borzasztó honvágyam volt.Pedig csak 90 kmre voltam... Most átmentem egy másik fősulira,ahova bejárós vagyok.Annyira jó érzés,hogy este a szobámba,az ágyamba alszok. Barátnőm felköltözött Pestre és párszor voltam nála. Olyan 4-5 napra megyek.Felérek hozzá,felhívom anyut,hogy odaértem,de máris egy olyan fura érzés fog el,hogy olyan jó lenne otthon lenni...
Tervezem,hogy elköltözök itthonról,de szerintem első héten már rohannék haza...Szeretnék saját lábamra állni,de valamiért nem megy.Pedig Szegeden is sok barátom volt,sokat buliztam,de mégis húzott a szívem.Anyuék elváltak kiskoromba,hárman maradtunk,mert van egy bátyám is.Anyunak nincs új kapcsolata,lehet ezért is félek itt hagyni,mert akkor egyedül maradna.
A környéken nem találnék állást,ezért muszáj lesz elköltözni innen.
Ti hogy tudtatok otthonról "elszakadni"?
előre is köszönöm!
válasza: válasza:Mert a szüleid rosszul neveltek. Látszólag kedvesen törődtek veled, de nem tanítottak meg teljes egészében felelősséget vállalni a saját tetteidért. Ez nagyon elterjedt szülői magatartás, ösztönösen védenek mindentől, de későn veszik észre, hogy ezzel nem feltétlenül tesznek jót neked. Nem vagy elkésve, én is a te cipődben jártam 20 évesen. Valószínűleg hamarosan elkezdesz majd elvágyódni otthonról. Merj lépni, merd bevállalni a relatív "szegénységet", mert a teljes cselekvési szabadság mindent megér. Borzasztó kemény lesz, viszont, ha kivívtad, és megállsz a lábadon, rohamosan elkezdesz fejlődni szakmailag és gondolkodásilag, mert hirtelen tétje, súlya, következménye lesz mindennek, amit teszel. Az otthon lakó "gyerekek"-nél százszor jobb leszel minden téren, idővel jobb állásod, jobb életed lehet, mint nekik, akik motiváció nélkül tanultak/dolgoztak.
Ha 25 éves korodra sem vágysz el otthonról, az már nem egészséges, ne habozz pszichológus segítségét kérni!
Ettől még járhatsz haza és szeretheted ugyanúgy a szüleidet.
válasza: válasza:ma 13:55
Vedd észre, hogy ez nem egy állapot, hanem egy folyamat, a felnőtté válás folyamata.
A Gyerekek tetteiért a szüleik vállalják a felelősséget. Ameddig a szülők eltartják a gyereküket, a "gyerek" tetteiért való felelősség (mindennapos harc felelőssége a túlélésért) jó részét leveszik a vállukról. Boldog gondtalanságot adnak nekik, mint egy gondolatban meghosszabbított köldökzsinór, és burok, ami megvéd minden rossztól, és a gyerek testi, lelki fejlődéshez ez bizonyos szintig kell is.
Ebből azonban felnőtté válás befejeztével kijön az ember, maga vállal felelősséget a saját életéért, és később az ő gyerekeiért, ameddig gyerekek. Ez egy természetes folyamat. A szülők ott esnek "bűnbe", ha ezt a folyamatot nem ismerik fel, és nem támogatják, rosszabb esetben gátolják a végbementét.
Felelősségteljes, felnőtt ember csak az lehet, aki a saját munkája útján gondoskodik saját magáról.
Amit te mondasz, a felelősségteljes gyerek, igen, létezik a saját szintjén.
válasza:Hát akkor: Senki nem tart el. Semmit nem tesznek meg helyettem a szüleim. Ami az én dolgom, az az enyém. A felelősséget mindennemű tettemért vállalom. Gyerekkoromtól arra neveltek, hogy ezek a dolgok így legyenek. De mégis szerető egészséges családban növekedtem. Mégse akarok elszakadni a szülői fészektől. Önálló saját életem van. A felnőtté válás folyamatának nem biztos, hogy velejárója a szülők a szülői ház a régi életem eldobása. Nem vagyok anyámasszony katonája, semmi ilyesmire nem kell gondolni. Csupán ragaszkodom valamihez, ami az enyém. Ez a családom valamennyi velejárójával.
Különbözőek vagyunk. Én elismerem, hogy valaki a felnőtté válás útján szakít bizonyos kötelékeken. Aki könnyebben változtat. Aki átlép a múltján. Vannak ilyen ember típusok is. Mi másmilyenek vagyunk. Ettől nem vagyunk betegek, sérültek, gyengébbek mint bárki más, csak nekünk szükségünk van erre.
Csak addig amíg ezt gyengeségnek, függőségnek vagy bármi másnak állítják be a körülöttünk élők, addig ezt mi problémaként éljük meg. Pedig nincs ebben semmi gáz.
Nincs két egyforma ember. Ha nyaralni megyünk párommal, ő az Istenért se akar hazatérni, én meg ugyanúgy várom a haza utat mint a nyaralást. Jól érzem magam bárhol. De kell az otthon.
válasza:Köszönöm a válaszokat!
Elfelejtettem odaírni,de lány vagyok :)
Mindenki írásával egyet értek.
A saját lakás biztos segítene,de nyilván nem fog működni 20 évesen egy saját lakás vásárlása.
Talán azzal vitatkoznék,hogy anyu rosszul nevelt volna. Ő sem örült,hogy visszaköltöztem,mármint olyan értelemben,hogy ő sose mondta,hogy mennyire rossz neki egyedül.Ő bíztatott,hogy maradjak nyugodtan Szegeden,mindenben segít.
Mióta itthon vagyok dolgozok,a pénz nagy részét hazaadom,de ő sose kéri,nekem ez természetes. Szoktam menni barátokkal nyaralni meg szórakozni is,de olyan jó hazajönni.:)
Remélem ha lesz párom,akivel sikerül összeköltözni,akkor könnyebb lesz elmenni itthonról.
Csak irigykedek egy kicsit pár barátomra,akik fél évre kimentek Ciprusra meg Amerikába dolgozni.Mert ők olyan jól elvannak ott. :)
Igyekszek erős lenni és elmenni!
De az is jó ötlet,hogy költözzön velem,nyilván nem együtt laknánk,hanem a közelbe.
Mégegyszer köszönöm!
Szép estét Nektek!
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!