Egyedül álló anyukák, nektek hogy sikerül helyt állni és erősnek lenni? Hogyan kezdtek új életet úgy, hogy a gyereket ne viselje meg, ha sűrűn lakik más helyen? Félek, hogy lelkileg sérül a sok környezet változástól.

Ezt próbáltam elkerülni, hogy rábeszéljetek, ne váljak. Ezért is írtam, hogy mindenképpen válok, nem csak ennyi a probléma, egy egoista önző ember, a gyerekkel sokszor üvölt, velem is tiszteletlen, lehord mindennek, ki akar semmizni, nem enged szinte sehova, ha végre kimozdulok csak egy barátnőmhöz, utána fenyegetőzik. Nem foglalkozik velünk és éli a saját életét, amibe néha beleférünk, de csak addig, amíg úgy ugrálunk, ahogy ő fütyül, a gyerek előtt kiabál veszekszik velem és elhord mindennek, majd mintha mi sem történt volna bújna hozzám. Nem segít a gyereknevelelésben, se otthon, mindent én csinálok, ő talán 1 éve egyszer megfürdette, néha megeteti, de jön megy, gyanúsan késő este jár néha haza, és csak úgy eltűnik órákra, azt se mondja hova...... Csapdákab nem egyszere esett bele, tuti van valakije.

Tehát ne beszéljetek rá, mert elegem van a megaláztatásokból, amiket ő észre sem vesz, neki természetes viselkedés az, hogy idegenek és ismerősök előtt megaláz.

Kérlek a kérdésemre válaszoljatok. A megcsalás pedig folyamatos, 99 %-ban, tehát nem egyszeri eset, ami igen megbocsájtható, ha könyörög és kifejezi a szeretetét, nemcsak akkor ha kielégülésre vágyik. Nem akarom ezt tovább firtatni.

Köszönöm az eddigi válaszokat és még várok is :)

Ennyire brutálisan nem, hisz akkor nem mentem volna hozzá. Kisajátítani ki akart mindig, de én a sarkamra álltam. Kedveskedett mindig valamivel, jól meg voltunk, de ahogy hozzámentem kifordult önmagából és minden lépésemet beszabályozta. Majd hirtelen és öntudatlanul annyira a befolyása alá kerültem, hogy mindenkit elmart mellőlem és mindenkire féltékeny volt, még a kutyámra is. Mindig vele kellett foglalkoznom és hasonlók. Olyannyira, hogy észre sem vettem csak a környezetem és a családom. Teljesen lealacsonyított és éreztette fölényét, hogy nélküle nem érek semmit. El is hagytam, majd visszamentem, mert a baba már megvolt. Igen ő akarta a kicsit, nagyon én még nem éreztem, hogy szükség volna gyerekre, még élni akartam volna és jobban megismerni. Veszekedtünk sokat, hogy sosem akarok majd gyereket, hogy mire várok, 2 éven keresztül hajtogatta. Miután terhes lettem és átalakult minden, főleg mikor már pocakom is volt és veszélyeztetve volt a baba is, elhidegültünk, nem törődött velem, mindig azt mondta, hogy csak nyavalygok, nekem sosem jó semmi, pedig csak szeretetre és törődésre vágytam, de ő le se szart, bulizgatott nélkülem, egyedül voltam, a családom nélkül, senkivel nem tudtam beszélgetni és ahogy megszületett a kicsi minden még rosszabb lett, még jobban egyedül maradtam és ekkor kezdtem szembesülni mindennel és végig gondoltam mindent. Rájöttem, hogy már szinte nem is beszélek a szüleimmel a tesóimmal, kizártam őket tudattalanul az életemből, ő pedig azt tudatosította bennem, hogy minek mennék bárhova is, hisz itt a pici baba, vele törődjek, ne másokkal. Be voltam zárva a 4 fal közé a sok sebbel és sérelemmel, nem tudtam kinek és nem is mertem elmondani a gondjaimat senkinek, azt éreztette én vagyok a rossz és hülye. Röviden ennyi. Majd nyitottam a családom felé, féltem, nem fognak visszafogadni és nem bocsájtják meg, hogy elhanyagoltam őket, de nem így lett. Mindenben mellettem vannak, támogatnak és ez a férjemet dühíti, ideges és veszekszik, ha megyek hozzájuk a kicsivel, mert ő nem jön. Ha mesélek valamit róluk, nem érdekli, azt mondja leszarom. Sőt már az se érdekli, ami velem és a kicsivel történik, tehát élünk egymás mellet és nem ismerjük egymást, mert szinte már idegen nekem, mert nem beszélgetünk csak veszekszünk és ő hazudozik, átver, fenyeget mindennel, ami nekem fáj és sértő..... Mindenért engem okol, én vagyok mindig a hibás és hülye felfogásom van.... Ha gyerek megsérül én vagyok a felelős, mert nem figyelek rá eléggé. holott ő sosem nevelte, fél óránál többet egyedül nem volt vele soha.

Tehát légy résen, vagy beszélj vele, esetleg mondd el az én esetemet neki, nehogy idáig jussatok.

Egy megalázott és eltaposott nő lettem és most kezdem újra magamat visszanyerni és hinni abban, hogy én is értékes vagyok és nélküle is érek valamit.