Jogos lenne a szakítás az egyik fél részéről, ha a párja cigizni kezdene hosszú idő után, úgy hogy ő nem úgy ismerte meg?

De a pénz stb. nem a mi dolgunk hanem az övé.Az hogy ő mire költ ahhoz nekünk semmi közünk.Az hogy ő meghal tüdőrákba semmi közünk.Az meg a te döntésed hogy odamész mellé vagy nem,beszélsz vele vagy nem. Szóval ezek mind kifogások. De egyik sem helytálló olyan szinten hogy be kéne tiltani.

Ha nem tetszik ,nem fér bele az értékrendedbe akkor nem jössz össze vele,elváltok kész.

Az hogy elfogadod attól függ szereted e annyira hogy elfogadod vagy nem.Sokszor a szerelem felülírja a saját érveid :)

Olyan "szeretet" nincs, ami miatt együtt legyen valaki olyan emberrel, akitöl hányinger kerülgeti, ha a közelébe jön, mert annyira udorító szaga van (a saját hibájából), és lefeküdni vele olyan, hogy a legszivesebben elhányná magát az ember.

A rágó meg csak kinn cigizik olyan érvek, amiket dohányosok mondanak. Nekem elég, ha valaki, aki dohányzik (kinn és fogat mos meg rágózik) elmegy 10 m-re mellettem, már kevereg a gyomrom. És nem azért, mert tudom, hogy dohányzik, hanem mert elöbb csap meg a büz, mint ahogy meglátnám, hogy ki van ott.

Akik úgy jönnek össze, hogy az egyik dohányos, ott nem jogos követelni, hogy szokjon le. De ha egyik sem dohányzott, ott tökéletesen érthetö, ha a nemdohányzó fél nem akar egy büzbombát elviselni.

Ide most bemásolnám egy korábbi, cigarettával kapcsolatos kérdésre adott válaszom, mert szinte ugyan azt írnám le.

"Frigg nevű felhasználó válasza:

Na jó, azért álljon már meg a menet... Túlzásokba nem kell esni! Én lassan 8 éve dohányzom. DE Az előző párom rettenetesen cigi ellenes volt, hat évig voltunk együtt. Értelemszerűen amikor vele voltam, nem gyújtottam rá. Sőt aznap, amikor tudtam hogy találkozni fogunk, nem gyújtottam rá. Buszmegállóban nem dohányzok (nem is lehet), az utcán ha tömeg van nem dohányzok, gyerekek mellett se, kismama mellett se. Már kocsmákban sem lehet dohányozni, vonatokon, éttermekben se (mondjuk ezt én is pártolom), stb.stb, szinte már sehol sem lehet rágyújtani.

Tiszteletben tartom azt, ha valaki nem bírja a cigifüstöt, nem dohányzok a közelében.

Azonban ez már kezd átmenni dohányos-üldözésbe, úgy kezelnek minket lassan mint a leprásokat. És nem tudom miért kell lepontozni azokat, akik azt mondják, hogy ők igen is meg tudják oldani, hogy ne legyen cigi szaguk.

Egyik párom se (még az se, aki rettenetesen gyűlölte a cigit) panaszkodott még arra, hogy büdös a bőröm vagy a szám. Az ujjaim nem sárgák, a fogaim se és nem nézek úgy ki mint egy csöves, és a szagom se olyan. Akkor mi hogy csináljuk?

Naponta legalább háromszor mosok fogat, két-három naponta hajat, és minden nap zuhanyzok vagy fürdök, és nincs belőle probléma.

Próbálj kompromisszumot kötni: szívjon kevesebbet, másik márkát, mentolosat, vagy e-cigit, esetleg vizipipa, vagy szivar, nem tudom.

Valamint a lakásban sem dohányzom, télen is szépen kijárok az udvarra.

23/N

A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 82%-ban hasznos válaszokat ad.

Az ő története is nagyon hasonló volt ehhez a kérdéshez.

Pedig hidd el, van aki megérzi minden trükk ellenére is a cigiszagot. Sok dohányzó csoporttársam volt a főiskolán, hiába mostak fogat, rágóztak, alapvetően "igényesebb" emberek voltak, egyszerűen lehetett érezni. Volt akin kevésbé, de volt aki ha beszélt hozzám, szó szerint el kellett fordulnom, annyira hányingerkeltő volt a dohányszagú lehelete. Ezt egy dohányzó ember nem érzi, mert teljesen eltorzul a szaglása, ízlelése.

Talán akkor nem lehetne érezni, ha naponta 10x mosna fogat, minden nap mindenből tiszta ruhát venne (a kabátot, sapkát stb. is beleértve) és minden nap mosna hajat. De ez azért nem annyira reális a legtöbb embernél.

És amúgy igen, szerencsére már egyre többen "üldözik" a dohányosokat. Éppen eleget szívtam miattuk, szó szerint is. Éveken keresztül nem tudtam úgy elmenni szórakozóhelyre vagy egy étterembe, hogy ne jöjjek haza büdösen, meg hogy ne kaparjon a torkom a sok füst miatt. Vagy ha vártam egy tömegközlekedési eszközre, tőlem 1 méterre elkezdtek bagózni és fújták az arcomba a füstöt. Felőlem otthon azt csinálnak amit akarnak, de ne nekem kelljen már szenvednem, mert nekik semmi akaraterejük leszokni egy gusztustalan tevékenységről.

Én leírtam, hogy viszonyulok a nem dohányosokhoz, szerintem ez elég korrekt. Persze nyilván nem mindenki viselkedik így.

Az, hogy éttermekben, meg a szórakozóhelyeken nem lehet rágyújtani, egy jó dolog, mert én is utálom a tömény füstöt, amit vágni lehet. De az mondjuk kicsit zavaró, hogy egy kocsmában, ami nem egy étterem, nem kórház, nem lehet egyszer-egyszer rágyújtani egy sör mellett. Amivel nyáron ugye nincs is semmi baj, de télen elég bosszantó.

A dohányzás meg nem mindenki számára undorító, vagyis inkább nem mindig volt így. Régen nem volt ennyire üldözve, történelme, háttere, kultúrája volt a dohányzásnak. Ma már inkább.. hát, nem is tudom, csupán csak populáris, és egyre fiatalabb körökben, sajnos. Ugyanis ha tehetném, visszamennék az időben és nem szoknék rá. De ez nem lehetséges, és már megtörtént a rászokás. Én szeretek dohányozni (mentolosat szívok, jobb az íze). Megnyugtat, néhány szituációban tényleg mentsvárként szolgál. Azokat az alapvető illemszabályokat betartva, amiket fentebb említettem, én nem érzem jogosnak magamra nézve, hogy igenis milyen jó dolog, hogy üldözik a dohányosokat. Mert nem az, nem igazságos azokkal szemben, akik normálisan viszonyulnak a nemdohányzókhoz.