Hogyan kezdjek neki ennek a megbeszélésnek? Nem várhat tovább, de a páromra nem számíthatok, mert egy félős kislánnyá változik, ha a szüleiről vagy a tesóiról van szó.

Én a nő vagyok. A párom pedig férfi létére válik rinyálós kislánnyá, ha a szüleivel vagy a testvéreivel kerül szembe.

17 órára jönnek át. Marad az eredeti terv, azaz vagy megtartják a lakást és fizetjük a rezsit vagy tőlem mehetnek a híd alá is akár, de nem kapnak pénzt. A páromnak dühömben megmondtam, hogy vagy ez lesz vagy mehet ő is velük. Ő most abban reménykedik, hogy még meggondolom magam. Nagyon belefáradtam ebbe az egészbe. Amikor eldöntöttük, hogy segítünk nekik nem arról volt szó, hogy életük hátralevő részében mi tartjuk el az egész családot.

Házuk volt, azt már elvitte a bank, de hitel még maradt belőle bőven, ezen kívül van még 2 hitelkártya tartozásuk és egy személyi hitel is. Összesen kb 64000Ft megy törlesztésre a pénzükből.

Nem, a tányérok nem repkedtek, nem vagyok az a dobálózós típus, de sajnos sokkal előrébb sem jutottam, mert mondhattam bármit, anyósom nem vesz komolyan. Ma is átmentem hozzájuk beszélgetni, de reménytelen. Végig azt mondogatta, hogy majd mennek a híd alá és kész. Szerintem teljesen biztos benne, hogy nem fogjuk őket sorsukra hagyni. Már nem tudom eldönteni, hogy ennyire szemét vagy ennyire hülye. Olyan volt, mintha egy beakadt lemezjátszóval próbáltam volna megbeszélni a dolgot. A párom lassan kezd rájönni, hogy komolyan gondolok mindent és a maga módján ő is próbált az anyjára hatni, de ő sem járt nagyobb sikerrel mint én.

Januárban maradnak az albérletben, de tovább én már nem csinálom. A tulajnak már jeleztem, hogy február 1-től nem tartunk igényt az albérletre. Csak remélni tudom, hogy addigra észhez tér az anyósom is.