fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Aki rossz családi környezetben...

Aki rossz családi környezetben nőtt fel az nagyobb eséllyel elér arra a pontra, hogy általánosságban nem szereti az embereket és kiábrándul a világi létezésből?

Figyelt kérdés
A rossz családi környezet alatt a rossz családi kapcsolatokat, a rossz szülőket értem.

#gyerek #család #nevelés #kapcsolat #lélek
2013. dec. 23. 14:35
1 2 ❯
 1/12 anonim válasza:
Szerintem ez egyén függő. De nagy valószínűséggel igen. Nekem van egy barátom akinél ez a helyzet de nála optimistább embert nem ismerek
2013. dec. 23. 14:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 anonim ***** válasza:
52%
Nem, szerintem éppen ellenkezőleg, ők akarnak legjobban bizonyítani, és nekik lesz szép családi életük. Mert ő pont nem akarja majd azt csinálni, amit a szülei és képes felkapaszkodni a legaljáról is, mert lélekben sokkal erősebb elkényeztetett társainál.
2013. dec. 23. 14:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/12 anonim ***** válasza:
Igen, mert észre sem veszi és olyan emberek veszik körül, mint a szülei. Például akinek agresszívek a szülei félénk lesz, ez látszik rajta és az agresszív emberek fogják megtalálni, akik pont ilyen félénk, irányítható embert keresnek. Ki lehet ebből törni, de ahhoz a viselkedést kell megváltoztatni, ami meg nagyon nehéz.
2013. dec. 23. 15:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/12 anonim ***** válasza:

Én úgy gondolom hogy a boldog családokhoz képest, igenis rossz veszekedős családban élek, ezért amiket hallok látok, megfogadom hogy soha nem fogok ilyen lenni, inkább ha veszekedni próbálnak velem, akkor kimegyek az udvarra hogy ne halljam

Engem csak az bosszant hogy más boldog még betegség mellett is, Itthon meg teljes értékű élet mellett ócsárolják egymást apámék

21/F

2013. dec. 23. 15:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/12 anonim ***** válasza:
100%

Elérhet. :-(

Sajnos hiába van az feltételen optimizmus, a tenni akarás, a jobb élet reménye, MINDIG előjönnek majd az emlékek. Ha nem volt jó példa, (kiemelném a gyereknevelést) akkor irtózatosan nehéz a jó utat megtalálni. Mindez tapasztalatból írom sajnos. Nehéz gyerekkorom volt minden tekintetben, és a 20-as éveim elejéig én még felhőtlenül optimista voltam, férjhez mentem, gyereket szültem. És sajnos nagyon sokszor felfedezem a szüleimet saját magamban a gyereknevelési tetteimben. :-( És sokszor nem tudok ellene tenni, próbálok, igyekszek, de egyre többet vagyok tanácstalan, mert NEM LÁTTAM JÓ PÉLDÁT. :-(

És egyre többször a világról alkotott véleményem is igen depresszív, mert sokszor nem tudom kezelni a konfliktusokat, sőt, kerülöm (de persze nem lehet elkerülni mindet) mert egész gyerekkorom egy hatalmas egybefüggő veszekedés volt. Ami elől én mindig menekültem a magam módján. És a mai napig teszem is ezt. Így zökkenőmentesen földbe tud döngölni az óvónő, vagy bárki a pénztárnál, postán....

Ha nincs jó példa, akkor nagyon nehéz kitalálni, hogy mégis hogyan éljen az ember. A sorozatos kudarcok, megaláztatások, érzékenység miatt kiábrándulok az életből.

És valóban nagyon-nagyon kevés barátom van, haver, ismerős ezer, de én minden szart a szívemre veszek, és nem felejtem. :-(

2013. dec. 23. 15:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/12 anonim ***** válasza:
Az a baj, hogy ez egy összetett probléma, és hiába van néhány pozitív példa, ahol ezek az emberek meg tudtak küzdeni a körülményekkel, a többség valójában sosem lesz képes tényleg normális életet kialakítani.
2013. dec. 23. 15:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/12 anonim ***** válasza:
Szerintem függ személyiségtől is meg attól is, kikkel találkozik az ember össze az élete folyamán. Nekem volt nagyon durva mélypontom ilyen téren (tinédzserkorom és plusz egy-két év), főleg mert a szüleim viselkedése miatt olyan pszichés dolgaim lettek, hogy rendesen beilleszkedni sem tudtam sehova (de volt, hogy a vielkedésük közvetlenül is kihatott így az életemre, korlátoztak stb.). Nekem a párommal való találkozás és a legjobb barátnőm tartották bennem annyira a lelket, hogy újra tudok nyitni az emberek felé.
2013. dec. 23. 15:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/12 A kérdező kommentje:
Én is elég depresszív lettem, sokszor úgy érzem kiábrándultam az emberekből, régen még legalább 1 gyereket akartam, ma már inkább a gyerek nélküli élet felé hajtok. Tudom hogy a párkapcsolatomba a maximumot adom, élvezni akarom amíg tart és berendezkedni egy stabil életszínvonalra és ennyi. A szüleim több év botrányos veszekedés után váltak el, apám megcsalta anyámat, aki egész életében gyereket nevelt, szóval jelenleg nehézséget jelent munkát találnia, a házunkon jelzálog van, egyszer biztosan elúszik, nincs félretett pénz, a két fiútestvéremnek apám semmilyen értékes férfi szerepet, példát nem mutatott. Nálunk semmi sem stabil, nincs biztonság.
2013. dec. 23. 16:32
 9/12 A kérdező kommentje:
Megélhetési problémák vannak és közben még az anyám folyamatosan bőg, hogy a fiai nem úgy viselkednek ahogy kellene, meg apámmal háborúznak még mindig. Van feszültség ezerrel. Azt kívánom bár már vége lenne ennek az évek óta tartó históriának.
2013. dec. 23. 16:36
 10/12 anonim ***** válasza:
Nekem nagyon jó családom van, imádom is őket, szülőket is, tesókat is. Az embereket viszont nem. Elég antiszoc vagyok, utálok ismerkedni, utálom, ha megszólít egy idegen, én magam soha nem teremtek kapcsolatokat, ha nem muszáj. Nálam nincs összefüggés a kettő közt.
2013. dec. 23. 17:49
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Családi kapcsolatok főkategória kérdései »
Családi kapcsolatok - Egyéb kérdések kategória kérdései »



Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!