Neked van olyan amit szégyellsz, titkolsz a múltadból?

Igen, hogy édesapám rendszeresen bántalmazott gyermekkoromban, és a sok ember számára egyértelmű szociális fóbiám, tömegiszonyom ennek köszönhető (nem bírom elviselni az emberek közelségét, nem szeretek kapcsolatokat kialakítani, a kézfogástól meg kiráz a hideg az érintés miatt).

Sajnos sokan nem értik miért vagyok ilyen visszahúzódó, de ez a dolog túl személyes nekem ahhoz, hogy megosszam velük. A férjemnek sem mondtam el (bár ő enélkül is megérti a viselkedésem), senki nem tudja, csak a közeli családom.

utolsó...

Nagyon furcsa, hogy a férjedet nem sorolod a közeli családtagjaid közé, és nem tudsz benne annyira megbízni, hogy elmond neki...:(

Nagyon sajnálom ami veled történt, remélem egyszer azért megnyílsz a párodnak....az emberekhez való viszonyulásod pedig érthető...

Van, amit szégyellek, de általánosságban nem titkolom, de pl a szüleimnek nem mondanám el, mert nem ér annyit, hogy fájdalmat okozzak nekik, ők nem értenék meg.

3-asnak szántam...csak lassú voltam

7.

7.: Nyilván nem úgy értettem, hogy a férjem nem közeli családtagom, de forgasd csak ki a szavaimat. Úgy értettem, hogy "az" a családom tud csak róla, aki ennek szemtanúja volt.

Nem kívánok ilyen téren megnyílni és megosztani ezt a párommal, mert egyrészt ez számomra szégyenérzet, másrészt nem szeretném, hogy a szüleimhez való viszonya emiatt változzon. Akár édesanyámhoz vagy a testvéreimhez, amiért nem avatkoztak közbe.

Légyszíves ne bíráld a döntéseimet, mert semmi jogod hozzá, másrészt a kérdés nem erről szólt.