Leírnád mi az a dolog amit legjobban szégyellsz (legjobban bánod) és amire legbüszkébb vagy az életben?

Sok apróság van, amire, ha visszagondolok, a mai napig legszívesebben elsüllyednék.

A legnagyobb dolog (amit akkor fel sem fogtam): mikor kicsi voltam - olyan 6-7 éves - egyszer jött értem édesapám az iskolába, kicsit korábban a megszokottnál. Épp táncóránk volt, amit én nagyon szerettem, de szinte mindenki más utált. Emiatt nagyon sajnáltam a tanárnőt, főleg azért, mert más gyerekek boldogan a szüleik nyakába ugrottak, ha korán jöttek értük, hogy "De jó, nem kell táncon maradnom". Akkor biztos voltam benne, hogy ez a tanító néninek nagyon rosszul esik. Amikor az én apukám is korán jött értem, én nem ugrottam a nyakába, hanem közöltem vele, hogy nem megyek, mert tánc van, és maradni akarok. Ő meg erősködött, hogy menni kell, mert neki még munkaügyben dolga volt, és vártak rá. Erre én elszaladtam előle, meg elbújtam. Na, összességében szépen megzavartam a táncórát (mindenki engem "üldözött"), és iszonyú kellemetlen helyzetbe hoztam mind a tanárt, mind apukámat, na meg persze magamat is...

Felnőtt fejjel már azt is tudom, hogy ha egy gyerek elfut a szülőjétől, mire gondolnak egyesek rögtön... Legszívesebben zokognék, ha eszembe jut, hogy lehet, engem is figyeltek utána, nem bántanak-e otthon... :$ És ilyen butaság miatt, hogy a tanító néninek biztos rosszul esik, ha örülök, hogy hazamehetek előbb...

Azt hiszem, a mai napig ezt szégyellem a legjobban.

Azt nem tudom, mire vagyok büszke. :S

szégyenlem,hogy évekig nem láttam azt,hogy nem működik a kapcsolatom és nem léptem ki belőle, aztán azt is szégyenlem ,hogy összejöttem egy kapcsolatban lévő nővel maga a viszony több mint egy évig tartott .Végül még azt sem értettem miért nem tudtam lefogyni.

Szerencsére mindent tisztáztam magammal ,exemmel jól kijövök ,a nővel megszakítottam minden kapcsolatot.diétázom (lement 15 kg) munkámban jól érzem magam.

Lányomat imádom, rá is büszke vagyok.

Legjobban azt az esetet szégyellem ( azt nem mondom, hogy bánom mert így egy életre megtanultam h megkell tartanom a hatérokat) amiko egyszer olyan szinten berugtam 16 éves lány létemre, hogy azt se tudtam hol vagyok.

A végén már felállni sem bírtam, az este 90%-ra nem emlékszek, többet között arra sem, hogy jutottam haza...csoda h nem a detoxban kötöttem ki!

A legbüszkébb arra vagyok, hogy mindig elértem eddig amit szerettem volna. Sikeresen letettem a diplomát most pedig van egy jó munkahelyem :)

Hu ez jó kérdés.

Azt hiszem, én akkor megnyerem a főnyereményt a szégyen terén: koleszban meztelenül megpofoztak a nagyok a folyosón úgy kb 50-60 társam előtt. ..ar élmény volt de rég volt ...

Büszkeség: Végre azt csinálom, amit szeretek és amit mindig is akartam, csak igen sok kerülő történt közben.

Nem, persze, hogy nem a te hibád, bocsánat a kirohanásért.

De esküszöm nem értem az embereket. Látom, másokat is lepontoztak már...