Hazaköltözzünk vagy maradjunk inkább albérletben? Így elfogy az összes pénzünk, de szörnyű otthon.

Minek hazudozni? Hm?

Marhaság volt jól belemásztatok a kulimászba. Mit tegyél? Maradjatok albérletben és vállaljatok diákmunkát. Nem kötelező minden nap bejárni az egyetemre. Volt évfolyamtársam aki délelőtt aludt mert éjjel egy gyárban dolgozott,hogy tudja fizetni az albérletet. Ő nem menekült csak árva volt és nem vették fel kollégiumba. Szóval meg lehet csinálni. Így talán még az az összehazudott pénz is egyszer összejön. Nem kell ám minden nap együtt aludni lehet váltott műszakban dolgozni is egyetem mellett.

Ifjúság.

Tudod, mindennek ára van!... :-[

Az önállóságnak és a szabadságnak az az ára, hogy nektek kell megkeresni a megélhetésetekre valót.

El lehet menni esti vagy éjszakai munkára (már ha találtok egyáltalán munkát).

Nagyon kényelmes, ha a szülők eltartanak, de annak meg az az ára, hogy alkalmazkodni kell az együttlakás miatt...

Döntsétek el, hogy nektek mi az elviselhetetlen vagy milyen áldozatot tudtok hozni saját magatokért?

Nem tudom, dolgoztok-e suli mellett. Ha nem, próbáljátok meg, hátha úgy jobban kijöttök. Ha igen, akkor van úgy, hogy nem megy fizetni, nem csak fiataloknak, családoknak, idősebbeknek se. Ez nem az egyén hibája sajnos. Anyukám (tanítónő, lelkiismeretes, a gyerekek és a szülők is kedvelik, a környék egyik legjobbja, de mégis csak közalkalmazott) fél, hogy ha valami oknál fogva egyedül marad, nem tudja fizetni a megélhetését, és a lakást, amit kb. 20 évig fizettek a szüleim közösen, hogy végre sajátjuknak mondhassák. És ez szörnyű, hogy a tisztességesen dolgozó ember nincs megbecsülve.

Én is éltem albérletben, nem egyedül, hanem társbérletben, a többiek felmondták, én egyedül - hiába volt munkám - nem tudtam fizetni, eljöttem én is onnan, pedig az még olcsó kategóriásnak számított. Apámmal nem túl jó a kapcsolatom, de tudod, mire volt jó az albérlet? Amióta vissza kényszerültem jönni, bár továbbra se vagyunk jóban, tudomásul vette, hogy ha valamire van lehetőségem, azt én megteszem, és csendben van, nem erőszakoskodik. Ha nagyon nem megy, és mégis visszakényszerültök, lehet, hogy egy kicsit nálatok is enyhül a légkör, persze ez nem garancia.

És amint tudtok, menjetek ki külföldre, én tervezem, jövő augusztus, szeptember, én már nem itt akarok lenni. Hiába akarok rendes munkát, egyszerűen nem kellek, csak határozott idejű (2-3 hónapos) szerződéseket kötnek, ez meg így nem állapot.

Abszolut csatlakozom az előttem szolokhoz.

ÉN semmiképp nem menék vissza,nincs jobb az önálloságnál még akkor is ha csak dolgoztok meg suli.

Probáljatok olcso albérletet keresni kérdezzetek körbe az ismerösöknél ,v iwiwen .

s oha ne menjetek visszafelé.űA külföld az pedig jo tanács.O tlehet majd pénzt keresni.

Aí lányo most éretségiett van egy szakmája és a fiujával már kint dolgoznak és már most több félretett pénzük vabn mint nekem.Hát ez van!

Ismerős helyzet! Legyen büszkeséged! Ne kelljen a pénzük!

Mi is tudtunk kérót venni, csak kicsit kisebbet, nehezebben és mi újítottuk fel a 2 kezünkkel. Nagyon becsüljük.

Ha visszamentek, rámehet a kapcsolatotok.