Szerintetek normális az, hogy anyám elvárja a barátainktól, hogy kaját adjanak nekünk havonta?

Akkor elmondom, hogy csinálnám én: Néha meghívnám őket ebédelni, de nem úgy, hogy tuti éhesek, hanem valami indokkal (pl. van egy tök jó filmünk DVD-n, nézzük meg együtt), többet főznék, és a végén csomagolnék azzal, hogy "nehogy ránk romoljon". Vagy vinnék át almát, krumplit azzal, hogy valakimnél termett egy csomó, nekünk is adott és hoztam belőle. Vagy most fejeztem be a befőzést, és hoztam át nektek is pár üveggel kóstolót.

De egy zacskó cukor az olyan szeretetszolgálatos. Szerintem az ember mindig úgy adjon, hogy a másik ne érezze magát kellemetlenül.

És igen, voltam ilyen helyzetben, akkor kaptunk szalonnát disznótorból baráttól, a rokonokhoz is mentünk többször enni meghívásra, sok segítséget kaptunk, de mindenki diszkrét volt és kedves. Sose éreztem könyöradománynak, amit kaptunk, és ha én adnék másnak, ugyanígy járnék el. (2.)

Biztos környezet és körülmény függő, de én sem tudom elképzelni, hogy ismerősök kajával állítsanak be hozzánk. Én is megalázónak tartom. Például ha annyira akarnak segíteni, akkor adjanak munkát. Teszem azt anyád rendbe teszi a kertet, vagy vigyáz a gyerekre, unokákra, cserébe kap sütit.

De az hogy anyád ezt elvárja, elég meredek.