Szerintetek normális, hogy így viszonyul hozzám az anyám? [18/F]

Ismerős,az enyém is ilyen volt.Nem normális a viselkedése.

Az enyém kezelhetetlen volt ,már 18 vagy,jogilag nagykorú,vagyis hazahozatni sem hozathat rendőrséggel,ha te elmész bulizni este valahová,míg 17 évesen megtehette volna.

Nincs más utad,mint az önállósodás és leszakadni otthonról minél előbb.

Nem normális a reakció, de előfordul bőven. Nem tilthatja meg ugyanakkor már fedelet se köteles biztositani a fejed fölé - kivéve ha tanulsz.

Ez sarkalatos kérdés mivel ha nem tanulsz akkor vállalhatnál munkát. Itt jön be a mai helyzet hogy ma már egy átlagmunka nem elég arra hogy fentartsd magad. Két dolgozó ember kell manapság egy háztartáshoz és gyakran a szülők is segitenek a kezdéshez.

Azonban függeni valakitől szintén veszélyes, cseberből vederbe kerülhetsz, elkezdesz egy nővel közös életet és uralkodni kezd rajtad s ha nem hagyon akkor felszed egy gazdag pasit...

Szóval nem könnyű... A legépkézlábabb tanácson hogy probáld megkeresni a módját hogy kezelni tudd őt hogy kiharcolhasd a jogaidat. Ha nem tanulod meg akkor késöbbiekben a nőkkel kezdődhet hasonló elölről...

Ha ok nélkül üvöltözik, és büntet mindenért, akkor mit veszíthetsz, ha egyszer fellázadsz és üvöltözés nélkül, normális hangon közlöd: de, én most el fogok menni bulizni, feküdjetek le nyugodtan x órára itthon vagyok. Mi történhet? Lelő? Feljelent? Kizár a lakásból?

Ha anyád tényleg úgy viselkedik, ahogy leírod, akkor valószínűleg téged használ lelki "boxzsáknak". Ezt úgy értem, hogy mivel benned az ellenállás szikrája sincs meg, ezért az összes feszültségét rajtad vezeti le, mert máson nem tudja.

Azt hiszem, csak az első 2-3 alkalom lenne nagyon gázos, aztán rájönne, hogy kénytelen új alapokra helyezni a kapcsolatotokat. Ha ezt nem mered meglépni, akkor kénytelen leszel addig üldögélni otthon a kitépett nettel, amíg az első havi fizetésedből nem menekülhetsz el egy albérletbe.

Szeretet miniszterelnökünk még mielött sms huszárrá avandzsált azt nyilatkozta: a szabadságot nem adják ingyen, nem adják ajándékba, a szabadság azoknak jár akik kiharcolják magunknak.

Ebben sajnos igaza volt...

Ha anyád az ajtóban áll, akkor valószínűleg ő is pontosan érzi, hogy ez az állapot már nem tartható fent sokáig. Persze, hogy félrelökni nem illik, de azt azért mindketten tudjátok, hogy egy felnőtt embert még az anyja sem ítélhet tartós szobafogságra. Gondolom minimum iskolába, vagy dolgozni csak jársz, vannak rokonaid, ismerőseid.

Miután neked már nincs hova hátrálnod innen, én bizony megkockáztatnám a lélektani hadviselést. Ha el akarsz menni, határozd el, hogy el is mész. Ha eléd áll, mondd azt higgadtan, hogy választhat. Vagy elenged most, és pontban x óra múlva otthon leszel. Vagy mostantól a lábadat ki nem teszed otthonról, sem suliba, sem dolgozni, sem sehova. Nem vagy hajlandó enni sem, és megszüntetsz velük mindenféle kommunikációt. Egészen addig, amíg nem tudtok az életeddel kapcsolatban megbeszélni valami élhető megoldást, ami neked is elfogadható. Bármi is történik veled, ő lesz érte a felelős, viselje a következményeit.

És meg is tenném. Nagyobb összegem van rá, hogy anyád ezzel nem tudna mit kezdeni, mert erre nem számít. Gondolom a vitáitok általában emelt hangon, az ő "győzelmével" szoktak lezajlani. De ha nem szólsz hozzá, úgy teszel, mint ha nem is léteznének, nincs kibe belekötnie. Max elkezdene azon gondolkodni, hogy tényleg mi lesz, ha hívogatni kezdik a sulidból, vagy a munkahelyedről, ha esetleg rosszul leszel... Normális családokban ez nem így szokott lezajlani, ha felnőnek a gyerekek, de az ami nálatok megy, nem normális. A nevelőapád mit szól ehhez amúgy?