A vőlegényem 6 közös évünk alatt többször félre lépett. Hogy tudom ezen túlteni magam?

"először 3 éve, utoljára 3 hónapja..." csak nekem sanszos, hogy itt nem 2 alkalomról van szó (hiszen akkor azt írta volna, hogy másodszor és nem azt, hogy utoljára!), hanem akárhányról, a kérdező szerintem maga nem tudja, mennyiről.

Szerintem a pasi úgy él, ahogy szeretne, ha megtetszik a szomszéd fűje,akkor megy, hiszen miért is ne?!

Kérdező, mit szeretnél? Magad mondod, hogy nem tudod túltenni magad rajta, nem tudod elfelejteni és nem tudsz benne megbízni sem - természetesen. De ne mondjuk, hogy hagyd el, és ne ócsároljunk (az miért ócsárolás, hogy nyisd ki a szemed, mert lábtörlőnek használ?), akkor mit mondjunk?

Lefordítom magamnak, nem bízol benne, elfelejteni az afférjait nem tudod és tisztában vagy vele, hogy akárhány lesz ezután is, mégis vele karsz maradni és gyereket akarsz neki szülni - gondolom annyira szereted, hogy tisztában vagy vele, hogy 80%ban magadnak szülöd, mert aki keres, az előbb-utóbb talál, továbbá az a férfi, aki a jegyesség alatt megcsalja a párját, az azt nyilvánvalóan nem szereti (ha tetszik, ha nem!).

De mindez nem jelenti azt, hogy soha nem botlik bele olyanba, akibe beleesik, mint ló a gödörbe és ezek a jómadarak ilyenkor otthagynak csapot-papot.

Ha mellette akarsz maradni ilyen feltételekkel, akkor kár csinálni a műbalhékat (ő is röhög magában rajta), erre találták ki a nyitott házasság intézményét. Mondjuk azt nem jegyesség alatt szokták, hanem menet közben, így jegyesség alatt nem tudom, minek hívják az ilyesmit - üzleti megállapodásnak?! Te mit kapsz érte? Az üzlet attól üzlet, hogy mindkét fél nyer vele....

Nem tudom, miért teszed ezt magaddal. Miért nem adsz esélyt magadnak arra, hogy találj egy embert, aki szeret és tisztel téged, megbecsül, mint a gyereke anyját majdan, és a családjáért él, nem az idegen hölgyikékkel történő mulatságokért :-).

Nekem volt ilyen kapcsolatom, imádtam, mint a szentképet, tűrtem, hogy nőjei voltak, hál istennek elhagyott, ill. egyszercsak megundorodtam tőle és már nem tudtam tolerálni a hülyeségeit, így meg nem voltam már sem érdekes, sem jó neki (téged is el fog, az a kérdés, mikor? majd amikor már te sem tudsz majd jó képet vágni a primitív és undorító viselkedéséhez) így mára van mellettem egy nagyszerű ember, aki szeret, szereti a gyerekünket és a családja minden gondolata.

Te ezt veszed el magadtól egy olyan ember miatt, akiben minden nappal kevesebb örömöd lesz, ellenben egyre többet fogsz sírni és eleve elveszel egy gyerektől a normális, tisztességes élet lehetőségét, a család biztonságát!

Hajrá, menj csak hozzá!