Van itt még valaki, aki úgy érzi, senki se szereti igazán?

van

Igen én :/

Az ilyen emberek saját magukat sem szeretik és csak a rossz tulajdonságaikat látják, esetleg mondogatják is maguknak. Először ezen kell túllépni. Amíg saját magatokat nem tisztelitek, szeretitek (és most nem önimádatra, csak puszta elfogadásra gondolok, hogy ti is értékes, szerethető emberek vagytok), addig nem is fogjátok elhinni/érezni, ha valaki szeret titeket, mert a saját kis lelki nyomorotokkal lesztek elfoglalva, falakat húztok magatok köré, és esélyt sem adtok másoknak arra, hogy közel kerüljenek hozzátok.

Van.

Van.

Jelen.

[Tudom. De, ha számít, én is ilyen voltam, és hobbiból - hogy a szüleim észre vegyenek - négyszer követtem el öngyilkosságot tiniként. Volt, amelyik komolytalan volt, volt, hogy egész kicsin múlott a dolog. De rá kellett jönnöm, hogy a saját életemért csak én vagyok felelős, és nem szabad, hogy másoktól függjek érzelmileg, hisz elsősorban magamnak kell megfelelnem. Azóta már a szüleimmel is rendeződött a viszonyom és boldog családanya vagyok.]