Ti nem ijedtetek meg a gyerekvállalástól?

Nem tudom hogy velem van nagy baj, vagy a hormonok okozzák....terveztük a babát.....sokáig nem jött össze, majd kicsit félretettük augusztusban összeházasodtunk elmentünk nászútra arra jöttem haza hogy a munkahelyemmel baj lett, majd kiderült hogy már 3man jöttünk haza. Elejében örültem most teljesen magam alá estem, félek hogy beteg lesz, nem marad meg, de attól is hogy igen. Megváltozik az életem, nem tudom felnevelni, rossz anya leszek, megváltoztatom a szüleim életét....mindenkiét...Folyamatosan arra gondolok hogy nem lesz pénzem ruhára soha többé nem nyaralhatok, nem lesz időm, nem lesznek barátaim. Utána kibukok hogy hogy lehetek ilyen önző...Nagyon féltem a házasságunk, mindenkié ilyenkor megy tönkre, nekem a férjem a mindenem, így is vannak most gondok nem élhetünk házas életet, persze próbálom neki megadni máshogy de ő maga maga is kibújik alóla mert azt mondja sajnál hogy bepörgök közbe, de ugye nekem nem lehet. Nem akarom elveszíteni, a gyereket talán ő jobban akarta mint én, most is jobban be van sózva, alig bírtam rávenni hogy karácsonyig ne mondja senkinek.Nem voltam én ilyen, talpraesett, magabiztos logikus nő voltam most ebből semmi sem maradt meg. Így maradok? Mit tegyek? Kernek orvost?