Miért mondja sok anya, hogy a gyermeke az élete értelme, és ez a legboldogabb dolog? A párjuk már nem is számít? Az, akivel valószínűleg leélik az életüket? Az, akire "régen" mondták, hogy ő az életük értelme?

Szevasztok!

A tegnap 21:08-as vagyok. Talán valamibe mégis beletrafáltam, hogy ennyire lehúztatok. :-)

Nézzétek:

A legkézenfekvőbb válasz erre az lenne, hogy van egy párod, akit a világon a legjobban szeretsz. Elhatározzátok, hogy lesz gyerek. Tiszta sor. Miután megszületik akkor már 2 személy van akiért élsz, szeretsz, dolgozol.

EZ A JÁRHATÓ ÚT. Nem mellesleg ezt nevezzük családnak nem?

Nem szabad senkit se prioritásba tenni.

Szerencsés vagyok, mert én ezt láttam, ezt éreztem, ezt kaptam. S megpróbálom ezt majd tovább is adni.

Én például azért nem rakok ki képet a páromról, mert utálja ha fényképezem, nem is túl fotogén. A 1,5 éves picúrkám egyelőre nem panaszkodik, ha képek milliói készülnek róla.

Arról nem beszélve, hogy az újságot olvasó vagy épp tévét néző páromra nem lenne annyi ismerősöm kíváncsi, mint a csetlő-botló, mindig megmosolyogtató kislányomra.

De ettől függetlenül mindkettőjüket imádom. A párom is az életem értelme és a lányom is. Ő a kettőnk életének értelme.

De annak is igaza van, aki azt írta, hogy a férfi elhagyhat, a gyerek örökké ott van.

Én egyszer már elváltam. Amikor az első férjemhez hozzámentem, ő volt életem értelme. Aztán megcsalt, elköltötte minden pénzét, én tartottam el. Az utolsó csepp az volt, amikor egy vita hevében pofon vágott. Onnantól nem ő volt életem értelme. Később az új, a jelenlegi párom lesz. Imádom őt, de naivitás lenne kijelenteni, hogy ez örökké így lesz, hiszen nem vagyok jós. De hogy a lányomat mindig szeretni fogom, bármi is történjen, abban biztos vagyok.