Miért viszonyulnak így az anyósok?
Miért van az,hogy akinek van fia is lánya is,sok anyós a lányát és férjét gyerekeiket egy családnak tekintik,de a fiuk családját nem?Nálunk is ez a helyzet,de többektől is ezt hallom.Mintha én egy betolakodó lennék a férjem életébe,és állandóan okoskodniuk kellene mindenben.Kezdve a lakásvásárlásunktól a gyerekeinkig mindig mindent jobban akartak tudni nálunk,hogy mi lenne a jó nekünk,mit hogyan kellene csinálnunk.És pl amíg a lányukra és családjára családként tekintenek,addig mi a szemükbe mintha külön álló emberek lennénk,mintha nem tartoznánk össze a férjemmel.Persze ennek lehet oka,hogy én nem engedtem őket úgy bele mászni az életünkbe ahogy szerettek volna,főleg a gyerekek körül nem hagytam,hogy állandóan okoskodjon anyósom.De miért kell ezzel a viselkedéssel elrontani a családi kapcsolatot,ami lehetne akár jó is?Nekem eszembe nem jutna náluk intézkedni.Miért sérelmezik,hogy mi sem akarjuk ezt fordítva?Az én szüleim sem avatkoznak az életünkbe,ennek ellenére úgy segítenek ahogyan tudnak.És nem várják cserébe,hogy Ők irányíthassanak nálunk.És ez miért főleg a fiús anyákra jellemző?Nyomulnak tolakodnak,ha nem megy szépen akkor erőszakkal,aztán ha helyre vannak téve akkor jön a haragszomrátok.Miért jó ez??Miért nem lehet békében meglenni egymással úgy,hogy tiszteletben tartjuk egymás magán életét,mindenki éljen ahogyan szeretne,és úgy segítsük egymást ahogy a másiknak jó,ne mi akarjuk megmondani mi jó nekik?
Remélem értitek,köszi a válaszokat.
Fúúú ez csúnya volt! De lehet, hogy van benne valami?! Talán tudat alatti.
Nálunk is van probléma de más jellegű. Pl. mi is jobban érezzük magunkat az én szüleimnél mint a férjeméknél. Ezt Ő soha nem fogja bevallani (mármint a férjem) de érzem és látom is rajta. Szóval amit írtál az nálunk is jellemző.
Én sem értem.
Talán mert te sem úgy viszonyulsz az anyósodhoz, ahogy az édesanyádhoz.
Eleve a gyerekkel kapcsolatban "okoskodást" írsz, holott lehet, hogy csak tapasztaltabb (már a koránál fogva is, és felnevelte már a gyerekeit) és csak a tapasztalatit akarta átadni, hogy neked könnyebb legyen. Nem ismerem a ti helyzeteteket, de sokszor igaz az a mondás: "A lányomnak mondom, hogy a menyem is értsen belőle" ami azt fejezi ki, hogy más az anya-lánya és az anyós-menye kapcsolat. Talán ha nem előítéletekkel fordulnál az anyóshoz, akkor nem ítélnéd el mindenért.
Az biztos,hogy közelebbinek érzem magamhoz majd mindig a lányaimat mint a menyemet,de én úgy gondolom,hogy a fiam boldogsága is ugyan olyan fontos a számomra mint a lányaimé,pont ezért akarok majd másképpen viselkedni.Ha távolságot szeretnének tartani,nem akarják,hogy teljesen az életükbe lássunk intézkedjünk okoskodjunk ha kell ha nem,akkor nem tesszük nem teszem.Tiszteletben fogom tartani a magán életüket.Akkor segítünk ha kérik,nem adok folyton kéretlen tanácsot,nem megyek az agyukra.Nem kisfiam van már egyébként,és nem mondom,hogy minden kislány tetszett akivel járt,de elfogadok párjának bárkit választ.Hacsak nincs okom rá,hogy nem tegyem.Pl ha drogos,megcsalja,nem házis...stb...bár utolsóval bizti lesz gond a mai lányoknál...De ha semmi komoly ellenérv nincs,és a fiam boldog,akkor én nem próbálnám fúrni őket.
Az én anyósommal sajnos a mai napig nem lehet közép utat találni,mert ha közel engedjük magunkhoz akkor már irányítana nálunk is(két dudás meg ugye nem fér meg...)ha helyre teszem megsértődnek.És így megy ez hosszú évek óta.És nem tanul semmiből,nem hajlandó engedni.Ezen kívül ők roppant igazságtalan szülők nagyszülők,hatalmas különbségeket tesznek a gyerekeik unokáik között.Ezt minden téren,odafigyelés,szeretet,ajándékok..stb...
Nem tudják elfogadni,hogy nincs mindenhez közük ami nálunk történik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!