Szóvá tennétek az apósotoknak ha igazságtalanul bánik a házastársatokkal?
Az a gond, hogy a férjem kijelentette, Ő biztosan nem fog erről beszélni az apjával, nekem viszont fáj.
Az a helyzet, hogy a férjem testvére 1,5 évvel ezelőtt kapott 1M Ft-ot amikor lakást vettek. Először úgy volt, hogy kölcsön de már fél év múlva arról beszélt a sógorom, hogy biztosan nem kell visszaadnia (tudtommal az apósom nem mondott neki ilyet tehát ez csak feltételezés) és majd biztos mi is fogunk kapni.
Most arra várnak, hogy a sógorom felesége megkapja az apjától a nekik beígért pénzt (mert a felesége még egy forintot nem tett a közös lakásba ami a kettőjük nevén van) és abból vesznek egy autót meg elvileg abból kellene, hogy visszafizessék a "kölcsönt" az apósomnak. A férjem szerint sem kell visszafizetniük és szerinte mi biztos nem fogunk kapni semmit.
Én megmondtam neki, hogy megvárom a végkifejletet de ha tényleg nem történik semmi és Ő nem teszi szóvá az apjának akkor én megteszem.
Tudni kell, hogy nekünk is van lakásunk (amibe az én szüleim adtak több millió Ft-ot ill. a férjem saját megtakarított pénze van benne) amiért több hitelt is fizetünk a sógoroméknál, nekünk autóhitelünk van, ill. van egy gyerekünk (a sógoroméknak az sincs) akivel gyeden vagyok. Tehát magyarán megmondva nekünk sokkal jobban elkelne a segítség de azt csak az én szüleimtől kapjuk meg (még a pelenkát is ők veszik a gyerekre). Lehet, hogy emiatt nem segít nekünk? De van neki ahhoz köze, hogy az én szüleim mennyit segítenek? Neki akkor is ugyanúgy a fia mindkettő, nem? És ha az egyiknek ad a másiknak is kellene, hogy adjon ugyanannyit, nem?
Ezek szerint az egyik fiát jobban szereti a másiknál? Máshol is van ilyen, hogy az egyik kap a másik meg nem? Mert én ilyet nem ismerek. Amit az egyik megkap megkapja a másik is. Azt még fontos tudni, hogy tudna adni nyugodtan nekünk is ha akarna szóval nem a szájától venné el a falatot.
A férjem azt mondja semmi nincs amiről nem tudok vagyis amiért esetleg nem segít neki is az apja.
Mi a véleményetek?
Ti szóvá tennétek ezt valaha? Engem nagyon bánt és attól félek ha ezt nem beszéljük meg soha nem fogok tudni leülni náluk nyugodt szívvel. Azt hiszem előbb-utóbb úgyis kibukna belőlem. Tudjátok nem a pénzről van szó...hanem az elvek. Ő így nyugodtan hajtja le álomra a fejét esténként? Biztos, hogy a férjemet is bántja de nagyon büszke azt mondja nincs szüksége a segítségére ami igaz is. De mégis...értitek?
Nekem Anyukám családjával van így. Van egy bátyja meg egy öccse. Amikor a nagymamám meghalt, mindhárman kaptak pénzt. A fiúk hamar eltapsolták, Anyu meg félretette. A báty 48 éves, de se lakása, se munkája, se semmilye, nem tudom, hogy él meg. Az öccs összejött egy nővel, most házat építenek, és mindig lemennek nagypapámhoz nyalni a s*ggét. (Egyébként a nagypapám közutálatnak örvend családon belül.) Folyamatosan tömi a zsebét pénzzel. Anyu is ugyanúgy mint te, az elv miatt van kiakadva, mert simám megkeresi azt a pénzt, és elég jól élünk. Nagypapámnak meg az a véleménye, hogy Anyu osztogassa szét a pénzét, mert neki úgyis sok van. (Ja, mert dolgozott, gyűjtögetett, spórolt.) És úgyis a nőnek a feladata gondoskodni a férfiról...
Anyu csak az öccsének mondja, h milyen kis görény.
Én szóvá tenném, mert kiakaszt az igazságtalanság.
Különben az apósom is 5 testvéréből 1-el van úgy ahogy jóban (Ő a legidősebb). Még a faluban is elég rossz híre van ahol született. De vajon, miért? Hmm...ezen már elgondolkoztam néhányszor. A sógorom simán rákérdezett így nyíltan mindenki előtt, hogy "apu miért utál téged mindenki?". :/
Abból jött az egész, hogy a sógorom felesége is arról a vidékről származik szóval "ismerik" és így kiderült, hogy a Ő rokonai is hallottak róla.
Lényeg a lényeg, hogy máshol is van ilyen...sajnos. Így már nyugodtabb vagyok ha lehet ilyet mondani mert én tényleg a férjem személyes megsértésének vettem bár Ő mondta , hogy az apa mindig is ilyen volt és ilyen is lesz. :(
Ilyen mindig is volt és lesz is, hogy az egyik gyereket látszólag jobban szeretik/támogatják a szülők, mint a másikat. Miért? Már gyermekkorban kialakulhat, hogy az egyik inkább gyámolításra szorul, a másik meg önállóbb. Jelen esetben valószínűleg a férjed az önállóbb. Aztán telnek az évek és a "buta" szülők (értem ez alatt, akik elkényelmesednek a megszokásban és ragaszkodnak a családban kialakult hierarchiához, nem törődve azzal, hogy a gyerekeik - jobb esetben érett - felnőttekké váltak) továbbra is az esetlenebbet támogatják. Lehet, hogy még rá is játszik a sógor - és tudod mit? ha megteheti, hát ügyesen teszi, ilyenek vagyunk, emberek. lehet, hogy a sógornő meg az ő fülét rágja, hogy beszéljen az apjával és kérjen még, sógor meg nem szégyellős, ez kiderült abból, hogy be mer szólni az apjának.
Szerintem te túlságosan el vagy foglalva most azzal, hogy folyton a sógorékhoz hasonlítsd magad? Gondolom, otthon vagy még a gyerekkel, unatkozol, agyalsz ahelyett, hogy még egy játékot játszanál a babával. Előbb-utóbb a férjed agyára fogsz menni.
Az apósod nem hinném, hogy nagyon azzal kalkulálna, hogy a te szüleid mit visznek neked vagy mit nem.
Az meg puszta irigység a részedről, hogy azon bosszankodsz, hogy sógorék megpróbálnak jól élni, utazgatnak, és még egy gyerek nyűge sincs a nyakukon. Ne azzal akarj több lenni, hogy van egy gyereket: gyereket csinálni mindenki tud. Inkább azzal, hogy nem vagy kicsinyes és nem akadsz fenn ilyen családi dolgokon. Bármikor előfordulhat, hogy a férjednek kérni kell majd az apjától - jobb a békesség.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!