Azzal bántanak, hogy elkényeztetett egyke vagyok?

Hasonló helyzetben vagyok, én azt szoktam mondani magamnak, akinek a véleménye fontos, azok tudják az igazat és jól ismernek. Akiknek a véleménye nem fontos, azok meg mondjanak, amit akarnak, nem fog fájni miattuk a szívem.

A kölykök nagyon gonoszak, sokakat öngyilkosságba kergetnek a csesztetéssel. Okosabbnak kell lenned náluk, nem kell hagynod hogy tönkretegyék az életed.

Valami oka csak van, hogy ezt mondják rád. Nekem több egyke ismerősöm is van, de nem volt ilyen problémájuk.

Nekem hiába van 4 testvérem, késői gyerek vagyok, mikor megszülettem már csak egy élt velünk, de ő is kolis volt, mire iskolába mentem pedig már ő is saját albérletben lakott. Így aki nem ismert annyira, nem tudta, hogy baromira nem egyke vagyok, így mindenkitől megkaptam, hogy könnyű nekem... Csak szánni tudtam már kisgyerekként is az ilyen buta embereket. Bár mi jól éltünk és tényleg sokmindent megkaptam, sose kérkedtem vele. De nem tehettem arról, hogy a tornacipőmön látszott a pipa, míg más a kínaiból kapott. Borzalmasan irigyek voltak az emberek már akkor is, mikor én kislány voltam. Mára csak romlott a helyzet.

Én írtam, hogy van 4 tesóm. Engem is nagyon sokat bántanak még a mai napig is tesóim, pedig már felnőttem, kirepültem, úgy mint ők. Ők nem tanultak tovább, így 18 évesen már egyikük sem lakott otthon, nem kaptak szülői támogatást, mert dolgoztak, ahhoz nem kellett. Én pedig 1 diplomát már megszereztem, most egy másikat csinálok munka mellett levelezőn. Az elsőnél végig otthon laktam, a tandíjamat, utazást a szüleim fizették. Emellett kaptam ruhákat, persze normális keretek között - téli kabát, csizma ha kellett - a felesleges dolgokat már magamnak vettem meg zsebpénzből (25. farmernadrág, 50. pár magassarkú). Mégis mindig azt kaptam tesóimtól, hogy ki van nyalva a fenekem, meg biztos majd egy házat meg kocsit is alám tesznek, na meg könnyű lesz nekem elindulni, hisz "megvették a diplomát nekem" (=fizették a tandíjat...). A lehetőség előttük is ott volt, mégis inkább elmentek minimálbérért gyárba, meg ilyen-olyan helyekre, pedig tanulhattak volna, mindegyikük kapott volna támogatást, mert a szüleink mindig jól kerestek, soha nem szűkölködtünk, és az sem rázta volna meg őket, ha 5 tandíjat kell kifizetniük. Szóval csak azért kapom ezt, mert látják, hogy én vagyok egyedül a családban a szüleink után, aki bár segítséggel kezdte, végül a saját lábán is meg fog állni, már most jobban keresek pályakezdőként, mint bármelyikük valaha is keresett,és ez baromira szúrja a szemüket. Én meg csak sajnálni tudom őket, hisz saját döntésből szúrták el az életüket. De előttem volt a rossz példa, és tudtam, hogy pontosan úgy nem akarok élni, ahogy ők élnek. Persze ezt előttük nem mondom soha, mert 4-en esnének nekem, hogy mit képzelek magamról. Nem is foglalkozok velük inkább. Amúgy én külön nem tartom velük a kapcsolatot, családi összejöveteleken szoktunk találkozni. Ennyit értek el a jóindulatukkal. Hiába vagyunk 5-en, mindig is egykének éreztem magam, és már az is maradok.