Miért mondják azt a nők, hogy "ő életem szerelme" amikor férjhez mennek máshoz?

Azért olyan a világon nincs, hogy a szerelmünket nem szeretjük. Ha nem szeretjük, akkor az nem szerelem, hanem vonzódás. Vonzódhatunk valakihez ellenállhatatlanul testileg, de akár lelkileg is, de mivel a szerelem pont hogy a szeretet egyik formája, ha nem szeretem a "szerelmemet", akkor nem is beszélhetünk szerelemről.

Az, hogy most valaki mással jobban kijön valaki, mondjuk egy nagyon rendes emberrel, egy jó baráttal, egy biztonságot nyújtó emberrel és őt választja hogy leélje vele az életét, mert esetleg a szerelme erre alkalmatlan (vagy bármilyen más okból), megint egy más kérdés.

Egyrészt: nem minden nő ilyen hülye /megalázkodó.

Másrészt: önbizalomhiányban szenvednek és társfüggőek páran. Ha nincs egy pasi az életükben, aki velük akar élni, azt a világ legnagyobb tragédiájaként élik meg, plusz ott vannak a még ma is élő társadalmi megvetések (az a nő, akinek X éves korában nincs férje, az hülye vénlány/orvosi eset/ronda, a nő dolga, hogy gyereket szüljön stb.) és elvárások, amiknek van, aki megpróbál megfelelnmi, csak azért, hogy a szomszéd Bözsi néni ne kezdje ki...